2016. augusztus 6., szombat

He Cheated Me - 2rész - Az egyesség nem megbocsátás

Az incidens után Natsu körülbelül 10percenként csörgette a telefonomat.Egyszer sem voltam képes felvenni.Valószínű azért,mert az úgynevezett "miért"-ek szakaszában tartottam és egyszerűen nem éreztem magam elég erősnek.Majd végül egy másik ember telefonhívása szakította félbe a sírásomat.Natsu apja volt az.
-Drága Riko-m,kérlek oda tudnád adni annak a semmirekellő fiamnak a telefont? Már 3 napja hívom és nem veszi fel.
-Ó,jó napot Gakusha bácsi.Jelenleg nincs mellettem Natsu.De ha találkozok vele,rögtön megkereslek.
-Nincsen? Egy ideje dolgozni sem jött be.Fogalmam sincs hol mászkálhat.
-Hát nekem sincs... - Dörmögtem magamba.
-Akkor hát köszönöm,majd beszélünk. - Elköszönésnek hangzott,de valójában rövid csend után Gakusha bácsi újra beleszólt a telefonba - Jut eszembe, szólni akartam,hogy ne felejtsétek el a holnap esti vacsorát.
-Ott leszünk,ne aggódjon.Akkor holnap. - Mondtam,majd letettem a telefont.
Csak tudnám,hogy leszek képes elmenni és azt eljátszani,hogy minden rendben.Várjunk csak... miért kéne eljátszani? Egyszerűen csak elmondom és kész.Igen ez lesz.

Másnapi vacsoránál...
Erőt vettem magamon és kiszálltam a fehér cabriomból,majd elindultam Natsu családjának házának ajtajához.Már vártak.Gakusha asszony nyitott ajtót talpig vörösben.Ennyi idősen is elbűvölő.
-Kerülj beljebb.Nocsak,Natsu nem jött veled?
-Azt hiszem dolga akadt.Talán később jön - Mondtam zavartan
-Hihetetlen ez a gyerek.Na,gyere üljünk le addig az asztalhoz.
-Hogy vannak? - Kérdeztem,miután leültem.
-Mi természetesen jól.Újabb üzletet szereztünk. - Mondta Gakusha bácsi - De minket jobban érdekel az,hogy mikor dédelgethetjük végre a kis unokáinkat.
Megdöbbenten ültem minden szó nélkül.Fogalmam sem volt,hogy még is mit feleljek.Most mondjam,hogy a fia megcsalása miatt szóba se jöhet,hogy valaha életet adok az unokáiknak?!
-Hamarosan jön apa.Dolgozunk rajta. - Lépett be Natsu mosolyogva majd odalépett hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Az remek - Mondta Gakusha asszony - Várjuk már nagyon.
El sem hittem.Mint ha semmi sem történt volna.Szinte azonnal szétrobbantam volna a pofátlanságától.Akkor határoztam el,hogy elmondom az igazságot.
-Tudják... valószínű nem a közel jövőben. - Mondtam ki végül.A szemem sarkából pedig láttam Natsu kétségbeesett tekintetét.
-Tudjuk,hogy a munka fontos számodra,de gondolnod kell a családra is.
-Gondol ő anya,csak szeretné az édesanyja cégét is minél jobban irányítani. - Mondta zavart mosollyal Natsu
-Ami azt illeti nem ez az oka. - Vágtam rá
-Akkor? - Kérdezte Gakusha bácsi
-Tudják, pár napja a maguk fia egy nő... - Nm bírtam befejezni a mondatot mert Natsu befogta a számat.
-Mert egy nő számomra kincs.És szeretném,ha megmaradna az alakja - Mondta megint zavartan Natsu
-De hát fiacskám,visszanyeri az alakját a terhesség után. - Mondták a szülők nevetve
-Ne haragudjanak,de el kell mennem.Nem érzem jól magam - Mondtam miközben felálltam az asztaltól és kiviharzottam az ajtón egyenesen az autómig.
-Utána megyek - Mondta Natsu és már futott is felém.
A karomnál fogva visszarántott.
-Riko...
-Engedj el.Nem vagyok kíváncsi rád.
-Nem tudnánk megbeszélni ezt?
-Mit kell rajta megbeszélni?! Hűséget fogadtunk,de te megcsaltál.Innentől kezdve nem akarom,hogy közöm legyen hozzád.
-Riko,kérlek...
-Felejtsd el.Szia  - Mondtam és elhajtottam az autómmal.

Másnap mint valaki idióta,úgy csöngettek.Korán reggel fürdőköpenybe mentem ki az ajtóhoz.Mikor kinyitottam Natsu térdelt ott az ajtó előtt.
-Mit akarsz? - Kérdeztem
-A bocsánatodat.
-Ezt már egyszer elmondtam. NEM! és most menj innen. - Mondtam majd elkezdtem becsukni az ajtót.De Natsu nem hagyta,felpattant és a lábát odatette az ajtókeret és az ajtó közé.
-Szívességet kérnék.
-Azt hittem,hogy csak hűtlen vagy. De most már pofátlan is.
-Kössünk egy egyességet.
-Egyesség a seggem.Most menjél kifelé. - Mondtam,majd kifelé löktem.
-Anyukám beteg.  -Szólt végül
-Micsoda?! Van képed még ezt is kitalálni? Szánalmas... menj innen. - Mondtam megint indulatosan
-Tényleg beteg! Az orvos azt mondta,hogy három hónapja van hátra.
-Ha hazudni mersz ilyenről,még megbánod. - Mondtam kicsit higgadtabban.
-Miért tennék ilyet? - Kérdezte ártatlanul,én pedig célzóan néztem vissza rá,hé hiszen most tetted nemrég...







2015. március 31., kedd

White Raven 1.rész

Mikor kicsi voltam,édesanyám sokat mesélt a régi időkről.Mikor még boldog volt minden ember,és nem zajlottak harcok.A 4.világháborút is túlélve az emberek végre megbékéltek... de csak egy időre.
2080-ban véres háború készülődött.Majd minden felborult.A legenda szerint az istenek megirigyelték a békét,hiszen nem nyugodhatunk.A földre óriási csapást mértek.A kontinensek eltűntek,a megmaradt földrészek egybeolvadtak.Újjá éledt a tetrarchia és négy vezető kapta meg a hatalmat.A világ ezzel négy felé szakadt.A világot most ez a négy nép uralja.A víz urai a Siklók csoportja,akik mesterei a vízi életnek és harcnak.Néhány szerencsés kiválasztott pedig kitanulhatja a vízi varázslatokat is.A második csoport a Sasok,akik a harcok terén kiemelkedőek.Minden kardforgatási technikát ismernek,és profik a harcművészetekben.Az ő egyedi képességük a rendkívül nagy teherbírás és állóképesség.A harmadik csoport a Főnix megnevezést kapta.Erejük egyben pusztító és teremtő.Képesek gyógyítani.Ám amit az élet ad,azt el is veszi.A tűz és a nap irányítja őket.Így hát a pusztító tűz erejét birtokolják.A negyedik csoport tagjai mind szoros kapcsolatban állnak a természettel.Ismerik a föld mozgását és az időjárás változását.Képesek a föld irányítására.Ők a Viperák.Most 2150-et írunk.Édesanyám meghalt és ezzel a meséknek is véget ért.A világ kész káosz és tennünk kell valamit.A négy uralkodó létre hozott egy várost,Phralaliát,ahol mind a négy nép megfelelő kiképzésben részesülhet 25éves koráig.Majd vissza kell térniük népükhöz,hogy ott éljék életüket.Én is itt tanulok.De különbözök másoktól...

A városunk naggyá nőtt mióta újra békésen hajózhatunk a tengeren.Népünk igen büszke lehet kultúrájára és múltjára.A Siklók közé születtem.Édesapámmal és bátyámmal élek.Anyukám sok évvel ezelőtt meghalt.Az okát a mai napig nem tudom.Akárhányszor faggatom édesapám,sosem válaszol.Csak lesüti a szemét és elmegy.Minden veszélytől óv,hiszen ő átélte a háborúk végének hatásait,mely az ő családján bosszulta meg hiányait.

- Tania! Itt van a vonat.Holnap találkozunk! - kiabáltak a barátnőim,míg fel nem szálltak a modern technologiájú vonatra.Én pedig mosolyogva nyúltam telefonomért,és igyekeztem tovább.
A nevem Tania Phan.Lázadó.Három hónapja egy titkos üzenetet kaptam.Mely szerint felvételt nyertem egy titkos társaságba, a Fehér Hollók közé.A cél a dicsőséges köztársaság elhozatala titkos küldetések és harcok árán.A társaság 10éve létezik,és még nem ért el nagy eredményt,de én bízom abban,hogy méltó tagjaként megváltoztathatom a világot...

A város csodálatos volt.Minden jelentős történelmi kor jellegzetességei felismerhetőek voltak a város épületein,szokásain.





White Raven Ismertető

A történet címe White Raven,vagyis a Fehér Holló.A történet kitalált,valóság alapja nincs.A nevek nem léteznek,generáltak.A helyszín nem valós.

Történet
2150-ben járunk.A világon eluralkodott a káosz és tetrarchia(a főhatalmat négy ember gyakorolja) lett az egész földön.A 4 uralkodó mind saját népének parancsolt és szigorú szabályokat hozott.Négy különböző nép létezik.De az emberek sem eddig,sem most sem voltak képesek elfogadni a helyzetüket.Harcolni akartak a jogaikért.Ám rájöttek,hogy a forradalmak árán történő harcok nem vezetnek sehova.Így hát egy titkos társaság alakult meg,mely megakarta dönteni a tetrarchiát és ezzel újra köztársaságot hozva a világra.A történet 2 fiatalról szól,akik a függetlenségért harcolnak,és közben szerelembe esnek.

Főbb szereplők

Tania Phan - Nő, 18éves,főszereplő
Gavin Phan - Férfi,40körüli,Tania apja,tengernagy
Stephon Phan - Férfi,20éves,Tania bátyja

Warren Torres - Férfi,20éves,főszereplő
Lamont Torres - Férfi,50körüli,Warren apja,tudós
Elissa Torres - Nő,40körüli,Warren anyja
Yadira Torres - Lány,14éves,Warren húga

Társaság fontosabb tagjai
Mara Laine - Nő,18-25éves
Galilea O`Connor - Nő,18-25éves
Rahul Hahn - Férfi,18-25éves
Fabian Caruana - Férfi,18-25éves
Aden Powell - Férfi,18-25éves,vezető

Műfaj
Romantikus,vígjáték,kaland,akció,mágia,fantasty
Téma
Világmegváltás,szerelem,célok megvalósítása

Hangulatadó soundtrack
https://www.youtube.com/watch?v=iiJoPCGUwUU&feature=related




2014. augusztus 24., vasárnap

Playful Witch Ismertető

A történet címe Playful Witch,vagyis a Pajkos Boszorkány.A történet a mai mindennapi életbe beleépített fantasty,aminek van 1-2 valóság alapja is.A helyszín Párizs ,ez az első európai történetem.

Történet
A fiatal,jóképű és gazdag étterem tulajdonos Maxence mindent elért,amit szeretett volna.De a szerelmet nem találta meg,hiába küldte apja hosszú évekig vakrandikra. 30.születésnapjára a barátai nagy bulit rendeztek,ahova meghívtak mindenkit,aki csak számít.Aurélie,a 25éves fiatal pincérnő a megérzéseit és persze egy idegen férfit követve jut el a partira ahol sikerül felfordulást okoznia különleges képességével miközben a férfit kergeti.Az üldözés közben elveszti a férfi nyomát és nézelődni kezd az étterem privát szobáiban,ahol megpillantja Maxence-t,ahogy részegen áll az ablakban.A lába megcsúszik és maga sem ért az egészet : lebeg a város felett és egy alacsony nő áll a szobában.Maxence ugyan csak szkeptikus,amikor másnap Aurélie meglátogatja,és csak részegségére fogta az előző esti jelenetet.Ám Aurélie nem adja fel,minden erejével meg akarja győzni a férfit boszorkány mivoltáról... 

Főbb szereplők
Aurélie Crine - 25 éves, nő
Maxence Baquet - 30éves,férfi

Rafael - 30év körüli férfi,Raiden barátja
Yann - 30év körüli férfi,Raiden barátja
Miette - 20éves,nő 
Ninette Asszony - 50év körüli nő

Műfaj
Romantikus,Vígjáték,Fantasztikus
Téma
Étterem,Ételek,Boszorkány,Természetfeletti,Szerelem


2014. augusztus 5., kedd

Skateboard and Love - 10rész - Miért nem hittem neked? VÉGE

-Szóval nem hiszel nekem? - Kérdezte Ayaka könnyeit visszafojtva majd fogta magát és elment.
Ayaka beért a terembe,asztalához rögtön odafutott barátnője
-Mi történt? - Kérdezte Tomoko
-Épp kiszálltam az autóból,amikor Riko letámadott,aztán elkezdett kiabálni,hogy megütöttem. Kamiya természetesen ott volt.
-Az aljas... gondolom akkor Kamiya helyre tette.
-Nem... ő... nem hitt nekem.
-Hogy mi?! - Fújta fel magát Tomoko - Hitt annak az erkölcstelen libának?!
Ayaka bólintott.
-Megverem.Mindkettőt - Mondta Tomoko,de Ayaka a kezére tette a kezét.
-Hagyjad.Nem érdekes... ha nem hisz nekem,nem tudok mit csinálni vele.
-Megáll az eszem.... Itt tepert szemtelenül,hogy megszerezzen,erre meg egy pillanat alatt átáll a sötét oldalra?!
-Szerintem ebbe már kár energiát fektetni... - Mondta Ayaka majd fogta magát,és kiment a tetőre.
A széltől meglebbentek a fonott copfjából kikandikáló tincsek és édes virágillat csiklandozta orrát.Könny csordult végig Ayaka arcán mikor hirtelen megölelték hátulról.

Kaima Ayaka - NAPLÓ
Nem azért voltam szomorú,mert annyira nagy dolog volt az,ami történt.Hanem azért,mert újra bebizonyosodott az amitől féltem.Az emberek becsapnak és nincs szükség barátokra.

Haru ölelte meg Ayaka-t,majd mikor meghallotta a szipogást elengedte és zsebkendőt nyújtott felé.
-Minden okkal történik,igaz? - Kérdezte hirtelen Ayaka
-Velem se járnál jobban - Mondta kacsintva Haru
-Igazad lehet,egykutya. - Szipogta
-Azért ez fájt - Nevetett fel kínosan Haru,majd kínos csend után folytatta - Mit szólsz egy kis bosszúhoz?

Kaima Ayaka - NAPLÓ
Sosem akartam rosszat senkinek.. főleg nem egy olyan embernek,akit szeretek.Sokkal rosszabbul esett a dolog,mint amennyire látszottA szívem teljesen összetört... megint... de magabiztosan válaszoltam.

-Csináljuk! - Mondta Ayaka - Mi a terved?
-Azt hiszem,hogy a Neon World-be újabb parti készülődik.
-Értem már mire gondolsz...
-Azt hiszem,hogy Tomoko-nak mindent be kell vetnie ezúttal - Kacsintott Ayaka-ra,majd magával ráncigálta a teremig ahova bekiabált - Hé Tomoko,gyere csak ide.
Tomoko elkerekedett szemekkel figyelt fel a furcsa párosra,de mivel azonnal megérzékelte a problémát,odasietett.
-Mit tervezel? - Nézett gyanakvóan Haru-ra
-Ugyan mit terveznék? - Mondta duzzogva Haru,miközben szeme elöl kifújta a haját - Kezdem sértésnek venni már ezt a hangnemet.
-Jól van,ne haragudj,igazad van. Szóval?

3óra múlva a plázában...
-Nem hiszem el,hogy nincs egy normális bolt! - Bosszankodott Tomoko
-Ne hisztizz,leesik a masnid - Szólt oda Haru
Tomoko csúnyán nézett vissza a szőke fiúra,aki el is indult egy bolt irányába.
-És az a bolt? - Kérdezi Haru mutatva egy boltra,ahol csili-vili,hosszú,elegáns ruhák voltak.
-A Neon World-be készül,nem pedig esküvőre...
-Szerintem menjünk be - Erősködött Haru - Hiszen ennél rosszabb már úgy se lehet,nem igaz?
Végül bementek.


Folytatom.

2014. július 27., vasárnap

Skateboard and Love - 9rész - Vigyázz,itt az ex

Ayaka fent állt a tetőn,és hagyta,hogy a szél belekapjon a copfokból kicsúszó tincseibe.Sok mindenen gondolkozott.Az új lányon,vagyis a régin,aki Kamiya-ra pályázott.A barátokon,és az új életén.
A nagy gondolkozást Kamiya szakította félbe.Ragaszkodóan hátulról átölelte a lány derekát,és belepuszilt a nyakába.
-Mit csinálsz itt kinn? - Kérdezte
-Gondolkodom.
-Túl sokszor teszed - Mondta mosolyogva
-Mostanában van min.
-Ezt miért így mondod? - Kérdezte Kamiya miközben elengedte a lányt.
-Semmi. - Mondta Ayaka,majd megfordult és erőltetett egy mosolyt,majd elindult - Azt hiszem,most bemegyek.Tomoko már biztos keres.
-Mi a baj? - Kérdezte Kamiya,miközben megfogta a lány csuklóját
-Semmi,mondtam már.
-Csak,hogy én nem hiszem el.
-Az nem az én dolgom. - Felelte Ayaka,és kirántotta a kezét a fiúéból.
-Ayaka! - Kamiya visszarántotta a lányt,és magához ölelte. - Bármit is tettem,bocsáss meg.Nem akarlak már is elveszíteni.
-És mi van Ihara Riko-val?
-Semmit sem jelent nekem.Bízz bennem.
-Miért jött vissza?
-Szóval tudod...? Egyébként fogalmam sincs... ő maga sem mondta el.
-Igen... tudom,hogy jártatok.És azt is,hogy elment.Félek,de megbízom benned.Most,hogy végre megváltoztam,bíznom kell.
-Köszönöm. - Mosolygott Kamiya,majd gyengéd csókot lehelt Ayaka ajkára.

Később Ayaka mosolyogva lépett be a mosdóba Tomoko-val.
-Neked nem kell? - Kérdezte Tomoko
-Nem,menj csak,megvárlak itt.Most nincsenek itt mások.
-Rendben. - Mondta,majd bement az egyik fülkébe.
Ayaka belenézett a tükörbe.Próbálta a haját tűrögetni,hát ha jobb kinézetet sikerül varázsolnia.
Ekkor nagy magabiztossággal lépett be hosszú,szőke haját lebegtetve a csinos Ihara Riko.Egy mosolyt dobott Ayaka-nak,majd elővette a szájfényét és beállt Ayaka mellé.Egy darabig csöndbe voltak,de a kotnyeles lány nem bírta szó nélkül.
-Jól kijöttök Kamiya-val?
-Tessék? - Ayaka nem tudott hirtelen válaszolni zavarában - I-Igen.
-Tudod,mi amikor jártunk elválaszthatatlanok voltunk.Mindent együtt csináltunk. - Mondta mosolyogva - Na,és mióta is jártok?
-Nem olyan régóta.Csak ebben az évben lettünk jóba.
-Akkor remélem nem haragszol,ha visszaszerzem - Mondta Riko,miközben elővette a púdert
-Tessék?
-Csak,hogy képben legyél... én Kamiya miatt jöttem vissza.Nekem ő kell.Jobb,ha feladod.
Ayaka megdöbbenten nézett.A kedves,aranyos lány egy önző hárpiává változott.
-És biztos vagyok benne,hogy ha bevallom,hogy még mindig szeretem,azonnal kidob téged és visszajön hozzám.
-Ezt miből gondolod? - Jött ki Tomoko a wc fülkéből
-Nocsak,a masni lány is itt van.
-Masni lány...? - Ismételte meg Tomoko dühösen - Szerintem addig menj innen ki,amíg nem nyomom le a szájfényed a torkodon.
-Haha,már fenyegetőzöl is? Rossz társaság,Ayaka.Remélem nem akarod,hogy Kamiya dobjon,mert megfenyegettél.
-Kamiya tudja,hogy Ayaka nem tenne ilyet - Mondta Tomoko
-Csak várjátok ki a végét - Zárta Le Riko,majd elégedett mosollyal kiment
-Esküszöm,hogy ha nem a suliban lennénk,bemostam volna neki egyet!
-Nyugi,Tomoko.Ne is törődj vele.Csak a szája nagy.
Tomoko idegesen lépett ki a mosdóból,Ayaka pedig aggódva követte.
Tomoko megtorpant.Valaki belemarkolt a nemesebbik felébe.
-Ren... kérsz egy verést?!
-Á,honnan tudtad,hogy én vagyok? - Nevetett kínosan Ren miközben hajába túrt
-Csak te lehetsz ilyen erkölcstelen.
-Ugyan,ugyan.Ne haragudj. - Nevetett
-Hogy van képed úgy bocsánatot kérni,hogy a kezed még mindig a fenekemet tapizza?!  -Fordult meg dühösen Tomoko
-Azt hiszem,hogy én megyek - Mondta Ayaka,de nem hallották meg.Ezért el is ment.
-Jól van,nyugodj meg! Miért vagy ilyen dühös? - Kérdezte Ren miközben elvette a kezét Tomoko fenekéről.
-Az az átkozott liba! Az a gond!
-Ki?
-Az a szőke barbie!
-Riko-ra gondolsz?
-Pont rá! Egy aljas,gerinctelen önző...
-Nyugi már! - Vágott bele Tomoko szavába Ren,majd Tomoko mellé lépett és derekát átölelve elindultak az udvarra.
Az udvaron leültek az egyik padra,ahol Tomoko tovább folytatta a bosszankodást.
-Szóval,édesem... elmondod mi is volt pontosan?
-H-Hogy mid?
-Édesem. - Ismételte meg habozás nélkül Ren
-Megőrjítesz.
-Ez a szerelem... - Mondta Ren,majd rádőlt Tomoko vállára.
-Ez... nem,nem az - Mondta Tomoko egy kis elgondolkodás után majd rángatni kezdte a vállát,abban reménykedve,hogy a srác megunja,és nem támaszkodik rá tovább.
-Hagyd már abba.Pihenek.
-Pihenj máson.
-De olyan jó illatod van - Mondta szemtelenül Ren,majd a következő pillanatban a feje már Tomoko ölében volt.
-Hihetetlen vagy...
-Tudom.

Másnap...
Ayaka fáradtan szállt ki a limuzinból,majd nagyot sóhajtott,amikor meglátta Riko-t az iskola kerítésének dőlve.
-A hercegnő megérkezett - Mondta Riko gúnyosan.
Ayaka nem szólt egy szót se,csak Riko-ra nézett,majd elindult,hogy elsétáljon mellette.Riko visszarántotta Ayaka-t maga elé.
-Hozzád beszélek - Mondta
-Hallottam,de nem áll szándékomban foglalkozni veled.
-Hogy mered... - Kezdett bele dühösen Riko,majd meg látta,ahogy Kamiya és a társasága épp a suli felé tart
Ekkor hangosan,nyafogást színlelve folytatta :
-Ayaka! Ezt nem gondoltam volna rólad! Én csak a barátod akartam lenni,te meg megütsz?
-Tessék? - Nézett Ayaka döbbenten Riko-ra,aki éppen magának kevert le egy kisebb pofont
Kamiya oda nézett,látta,hogy valami nincs rendben.Majd oda futott.
-Mi történt? - Kérdezte
-Ayaka megütött! - Nyafogott Riko - És meg is fenyegetett
Kamiya kérdően Ayaka-ra nézett.
-Dehogy ütöttem! Hozzá se értem!
-Akkor miért olyan vörös Riko arca?
-Az előbb megütötte saját magát!
-Ugyan,miért ütné már meg magát?
-Hogy veled lehessen! - Mondta Ayaka már-már kiakadva.
-Ayaka... ne hazudj.

2014. július 8., kedd

Idiot Girl in the Police - 7rész - Már az enyém vagy

-Jaj Jun... hihetetlen ez a nap - Mondta Yoshiko miközben hátradőlt Jun székében
-Ugyan miért? Csak nem találkoztál már is a randipárossal?
-Nem,egyiküket sem láttam.
-Tényleg.Ha már itt tartunk... melyikkel volt jobb?
-Mármint mi?
-Hát a...
-Nem csináltunk semmi ilyesmit.Egyedül neked vannak ilyen gondolatok a fejedben - Mondta Yoshiko majd arrébb dobott egy tollat az asztalon.
-Akkor?
-Gennosuke elvitt egy étterembe.Gyönyörű felszerelt,egyedüli asztal az erkélyen. Ráadásul a partra nézett.Aztán lementünk a partra és...
-És megcsókoltam aztán a többi már korhatáros... - Szólt közbe Gennosuke az iroda ajtajának támaszkodva
-Tudtam! - Vágta rá Jun
-Mi?! Miért vagy te itt?! Mindent hallottál? - Állt fel hirtelen Yoshiko
-Úgy kb. ott értem ide,hogy Jun piszkos gondolatokkal játszik. - Mosolygott majd Jun-hoz fordult - Szerinted kölcsön vehetnénk az irodádat egy pár percre?
-Persze... de miért?
-Yoshiko-val van megbeszélni valóm.
-Dehogy van! - Mondta Yoshiko,de ekkor már Jun kiment és becsukta maga mögött az ajtót.
-Na szóval... azt mondtad,hogy legközelebb elmondod miért is találkoztál a főnökkel.Most van az a legközelebb.
-Ezt most tényleg így munkaidőben kell megvitatni? Fontos ügyeket kéne intéznünk.Neked is és nekem is.
A férfi elindult Yoshiko felé,majd elkapta a karját.
-Csak,hogy tudd. Az üvegajtó átlátszó.Maximum a hangot szűri ki.
-Tényleg azt hiszed,hogy azért akartam itt lenni veled,mert abban reménykedtem,hogy senki sem lát majd?
-Szép terv.De ha megtennéd,engedj el.
-Egy csókodért cserébe megteszem.Vagy mond el a kis történeted.
-Ha elmondom békén hagysz?
-Aha... Mondta bólogatva,majd hozzátette - Mára persze.
-Hihetetlen alak vagy.
-Nem te vagy az első,aki ezzel vádol meg.Ezért lettem kommandós.Na gyerünk,mondjad.Vagy... - A férfi ajka elkezdett a lányéhoz közelíteni.Már majdnem össze értek,de Yoshiko suttogni kezdett.
-Michio főnök... a vőlegényem. - Suttogta
A férfi hirtelen megállt,majd elengedte a nőt és hátra lépett egyet.
-Mivan?!
-Az apám végrendeletében leírta,hogy szeretné ha hozzámennék.
-Ettől függetlenül még nem vagy köteles hozzámenni... - Mondta kínos mosollyal
-Nem is akarok.
-Akkor mi a probléma?
-Nem szeretném,ha csalódnának.A családjával már régóta jóban vagyunk,ráadásul...
-Ráadásul mi?
-Apám ezt akarta...
-Felejtsd már el! Meghalt.Ő is azt akarná,hogy azzal legyél akit szeretsz,nem pedig azt,hogy kényszerből menj hozzá valakihez.
-Azt hitte,szeretem őt.
-Most már nyilván tudod,hogy ez nem igaz.Én kellek neked.
-Mi? Várjunk csak... mert egyszer megcsókoltál,és én hagytam...?
-Nem csak azért.Ez nyilván való.
-Hogy lenne...? Még alig ismerjük egymást.
-Azt már tudom,hogy én odáig vagyok azért a nőért,akivel sose akartam együtt dolgozni.Ráadásul te lőttél meg először bevetésen.
-Gennosuke... én...
-Sose akartam elhinni,csak most fogalmazódott meg bennem... - Mondta Gennosuke majd magához ölelte a nőt
Ekkor kint az üvegajtó előtt Jun olvadozott.
-Mi a baj? Miért nem vagy az irodádban? - Kérdezte Michio,majd az ajtó felé nézett.Látta,ahogy Gennosuke erősen öleli Yoshiko-t az asztal előtt,Yoshiko pedig viszonozza azt.
-Nos én csak... - Hebegett Jun
Michio kis habozás után belépett az ajtón,majd kicsit sem szelíd hangon megszólalt.
-Gennosuke... beszélhetnénk?
Szétrebbentek,és a főnökre néztek.Yoshiko teljesen vörös arccal kiment a férfi mellett,majd leült az asztalához.
-Mi az? - Kérdezte Gennosuke férfi társára nézve
-Mond,ezt most muszáj elmondanom? Hányszor kértelek,hogy a románcot csak munkahelyen kívülre terjeszd ki?
-Nem hiszem,hogy pont tőled akarom ezt hallani.
-Mire akarsz ezzel célozni?
-Ugyan már.Ne mondd azt,hogy akkor is bejöttél volna,hogy ha bármelyik másik nő lett volna Yoshiko helyében. - Mondta Gennosuke majd kiment az ajtón otthagyva a megdöbbent Michio-t.
Lassacskán eljött a munkaidő vége.Jun odalibegett magassarkújában Yoshiko-hoz.
-Úgy látom,hogy a főnök igen csak mérges volt. - Kezdett bele Jun
-Miért?
-Ha láttad volna a féltékeny tekintetét,miután kimentél... azt hiszem,hogy Gennosuke viselkedése csak olaj a tűzre.
-Jobb lenne,ha egyikőjükkel sem foglalkoznék.Kínos ez az egész. - Fújta ki a levegőt Yoshiko majd elindult a parkolóba,barátnője pedig követte.
-Inkább csak választanod kéne.
-Attól még ugyan úgy kellemetlen lenne az egyikkel való találkozás.
-És a főnök nem jó választás? Hiába néz ki jobban Gennosuke,és hiába jó a munkájában,amíg a főnök itt van addig nem tud feljebb kerülni.Ráadásul a családi háttere is egész jó a mi főnökünknek.Apád is kedvelte.
-Igazad van.Sokat gondolkodtam ezen,de valahogyan nehezemre esik közvetlenül beszélgetni vele.Gennosuke-vel pedig minden könnyebb.Valahogy....
-Valahogy mi? - Szólt közbe Gennosuke.
-Te mióta hallgatózol? - Kérdezte a nő miközben nagy lendülettel fordult a hang irányába.
-Amióta itt állok,még is mit gondolsz? - Mondta a férfi,majd közelebb lépett
-Értem én,hülye kérdésre hülye válasz.
-Na mi a baj cicám?
-Semmi,amihez közöd lenne. - Mondta Yoshiko mérgesen,majd visszafordult barátnőjéhez.De meglepetten vette észre,hogy Jun már elment.Ekkor elindult az autója felé.A férfi követte.
Neki szorította Yoshiko-t az autó oldalának,majd egy csókot nyomott az arcára.
-Mit csinálsz? Még valaki meglát...
-A drága főnöködre gondolsz?
-Igen,szóval ha lehetne...
-Nem.
Ekkor a főnök lépett ki az ajtón,majd megállt.Mindketten észrevették,hogy őket nézi.
-Engedj el! - Próbálta meg ellökni a férfit.
-Csak még jobban felhergel a jelenléte. - Mondta miközben lefogta a lány kezét,hogy abbahagyja a kapálózást - Legszívesebben berángatnálak az autómba,hogy még jobban idegesítsem.
-Elég gyerekes próbálkozás lenne. - Mondta Yoshiko
-Akkor... - Kezdett bele a férfi,de a következő másodpercben ajkát a lányéra tapasztotta,kezét a hajába fúrta.
Michio lépett egyet,de végül csak dühösen összeszorította az öklét és az autójával elszáguldott.
Yoshiko viszonozta a csókot,bármennyire is próbálkozott nem megbántani a vőlegény jelöltet.Mikor ajuk szétvált,Yoshiko átölelte a férfi nyakát,aki majd nem hanyatt esett a meglepetéstől.
-Már az enyém vagy,cicám. - Mondta Gennosuke nevetve,majd átölelte Yoshiko vékony derekát,és felkapta a levegőbe.

2014. június 30., hétfő

Lonely - 3rész - Mr.Pocsoja

Talán szemét dolog,de nem láttam más megoldást.A recepciós könnyen felengedett.Csak egy kis hírnév,és mindent elhisznek neked...felszínes és ostoba...

A recepciós a lifhez kísérte Reikát,majd elláta az információkkal,hogy mit merre talál.Mikor felért a liftel,egy újabb sokk érte.A folyósó falait végig tükrök borították,a padló pedig rózaszín volt.A folyósó végén pedig egy nagy üvegajtó volt.Kopogott,majd belépett.
-Jó napot. - Hajolt meg az ajtóba Reika.
-Á! Maga az a Vogue-tól?! - Kellt fel a székből egy nő,ki valahogy a harmincas évei elején járhatott.Hosszú,hullámos barna haját egyik oldalra fésülte,ajka világos rózsaszín,szeme cicásan volt kifestve.Egy feszülős pink blúzt,és egy fehér feszes,térd fölé érő szoknyát viselt egy ezüst magassarkúval.
-Igaziból én...
-Bár tudom,hogy tudja ki vagyok,de azért had mutatkozzam be,hiszen még nem találkoztunk.Örvendek,Hotate Mieko vagyok. - Nyújtotta a kezét Reika felé a nő
-Ayugai Reika,én is örvendek.És ami azt illeti...
-Tudja épp jókor jött egy kis támogatás.A Tlard eladása igencsak csökken.
-Tessék?! Az meg,hogy lehet? Rengetegen olvassák!
-Olvasták.Az útóbbi két hónapban kiépült egy teljesen új divatmagazin,a Plikra.Mindig hoznak valami újat,valami érdekeset,ami megragadja az embert... maga nem hallott még róla?
-Hát... nem igazán.
-Eléggé össze kellett szedni magunkat... a legrosszabb az,hogy a magazinról szinte semmit sem tudni,mert a főszerkesztő és az igazgató neve nem publikus.Csak pár fotóst sikerült utolérnünk,akik nem hajlandóak kiadni információkat akkor sem,ha a fizetésük dupláját ajánljuk.
-Eddig süllyedt ez a magazin?! - Szaladt ki Reika száján
Mieko elmosolyodott.
-Ezért van szükségünk a Vogue-ra.Ha nem is hallottak a Plikráról,akkor biztos,hogy csak minket kerestek fel.Nos,hajlandó segíteni nekünk?
-Az az igazság,hogy én...
-Maga nem is a Vogue-tól jött,igaz? - Szakította félbe a nő Reika hebegését.
-M-Mi?!
-Ami azt illeti elég nagy az ismertségi köröm ahhoz,hogy ismerjek embereket a Vogue-tól,és tudom,hogy Amerikában senki sem követi a Japán divatot,de itt sem az Amerikait.A közös szám lehetetlen.Szóval,mondja,miért jött?
-Ezt nem értem... ha tudta... miért engedett fel?
-Van annak oka,hogy maga képes volt ekkorát füllenteni odalent,és lóvá tenni a recepcióst,aki meglehetősen elalél az ilyen hírek hallatán.Szóval?
-Itt szeretnék dolgozni!
-Nos,és miben tudna segíteni?
-Nagyszerű ötleteim vannak.Illetve,gondolkodom rajtuk...
-Ön Tokióban él?
-Nos,most már igen,de csak nem rég érkeztem,pontosabban tegnap.Vidéki vagyok.Egy rossz szakításon vagyok túl,és...
-Remek! Meg is van a cikk lényege.
-Mégpedig?
-"Milyen lesz egy nő a szakítás után egy következő férfinál."
-Várjon csak... szóval csak meg kéne írnom,mit viselek most,és mit viselnék a  következő partneremnél?
-Dehogyis.Mi itt a Tlard-nál alapos munkát végzünk.Szerezzen magának egyet.
-Mármint ruhát?
-Nem.Pasit.Egy teljes cikk lesz,miért öltözik úgy,ahogy,talán azért,mert a férfinak olyan az ízlése,vagy valami fel szeretné kelteni a figyelmét,és persze a szándék is fontos.Hogyan viselkedik az új férfival,milyenek az érzései,hogy lesz képes újra nyitni.Vezér cikk is lehet belőle.
-D-De...
-Ez az ön állásának a feltétele.Szóval felveszem,ha pedig a cikk nem sikerül,sajnálom,de ki kell hogy rugjam.Szóval,megegyeztünk? - Nyújtotta a kezét a főnök.
-Meg - Viszonozta a kézfogást Reika
Reika kilépett az irodából,majd hirtelen valaki elé állt és kezet nyújtott.Asari Danjuro volt,22éves férfi,divatiskolában végzett ráadásul osztályelsőként.Tarkóig érő hosszú,festett pirosas vörös haja volt,amit kócosra zselézett,fru-frujában pedig pár fekete tincs tünt ki.Szemöldök és ajak piercing,és több fülbevaló.Farmer,amiről láncok lógtak,és egy ujj nélküli fekete ing,egy lazán kötött bakanccsal.
-Asari Danjuro vagyok.Fotósként dolgozom itt.Benned kit tisztelhetek?
Reika igen csak meglepődött a férfi udvariasságán,hiszen egyáltalán nem nézné ki vadóc külsejéből az ember.
-Ayugai Reika... és csak most vettek fel.
-Igen? Mire?
-Cikk és kép szerkesztés
-Az egy remek állás - Mosolygott - Akkor lehet,hogy majd sokat fogunk együtt dolgozni.Viszont most mennem kell,mert hivatott a főnök. - Mondta majd kezet csókolt Reika-nak és bement az irodába.
Reika furán nézett,majd elindult lefelé,végül egyenesen haza.
A lakása már kezdett összeállni.A kanapé végre nem a szoba közepén volt,és már nem az összes doboz állt kibontatlanul mellette.
Kopogtak.
Reika ajtót nyitott.Kinuko volt.
-Na,hol voltál? - Kérdezte mosolyogva
-A Tlard magazinhoz mentem állásinterjúra.
-És hogy sikerült?
-Hát... szörnyen - Színészkedett Reika
-Kidobtak?
-Be se tudtam jutni... - Mondta Reika miközben lerogyott a kanapéra majd egyszer csak nevetni kezdett.
-Átvertél! - Nevetett fel Kinuko - Gratulálok.Alig hiszem el.A szomszédom a Tlardnál dolgozik... ebben a  házban... - Mosolygott

Akkor tudtam,hogy Kinuko jó barátnőm lesz,akivel mindent megoszthatok.Aznap sokáig ott maradt,és elbeszélgettük az időt.Egy csomó dolgot megtudtunk egymásról.

A másnap reggel nehezen indult.Reika alig tudott kimászni az ágyból.Előző este mindent elpakoltak a lakásban.Kisminkelte magát,megfésülködött,felöltözött.Unottan nézett ki az ablakon.Esett az eső.
-Egy újabb nap.Mindent bele - Sóhajtott
A taxi fogás nem lett erőssége,hiába próbálkozott.Így hát,elhatározta,hogy gyalog fogja felfedezni a várost.Csillogó kirakatok,magas épületek,sürgés-forgás.Közben pedig állandóan azon gondolkozott,hogyan oldhatná meg a cikk kérdést.Hiszen,mindenki tud egy jó könyvből idézni és átírni azt... ennél valami ütősebb kell.
Épp az utca sarkához ért,amikor egy fekete dzsip ki akart fordulni.Igen ám,de egyenesen egy pocsolyába hajtott,és az egész víz pluszban az esőhöz a lányra fröcskölődött.Elkáromkodta magát,és azonnal megpróbálta lerázni a nagy vízmennyiséget.Az autó megállt.Egy érdekes,jóképű idegen szállt ki az autóból.Magas,tarkóig érő sötétbarna haj.Hosszú sötétkék ballonkabátot,farmert és sportcipőt viselt.
-Elnézést,jól van? - Kérdezte
-Hát egészen eddig jól voltam... - Mondta Reika még mindig a kabátjával elfoglalva
-Esetleg hazavihetem önt?
-Mi?
-Úgy értem... ha már eláztattam,tartozom annyival,hogy hazaviszem,hogy áttudjon öltözni.Remélem Tokiói. - Mondta kínos mosollyal
-Hát megköszönném.  - Mondta Reika miközben kitűrte szeméből vizes haját.

Talán különös egy idegen ember autójába beszállni.De akkor erre nem is gondoltam.Csak azt gondoltam,jé,milyen kedves ember,hogy még egy fuvart is felajánl,ha már figyelmetlen volt.

-Itt jó lesz. - Mondta Reika
-Ugyan,abban a házban lakik? Van ott egy parkoló.Odáig viszem.
-Köszönöm a segítséget. - Mondta Reika majd kiszállt az autóból.
-Ugyan...
Lassacskán elindult a lépcsőkön,már az út felénél volt,amikor megfogták a karját.
-Várjon,ezt az autóban felejtette - Mondta a férfi kezében egy telefonnal
Reika elnevette magát
-Á,köszönöm.Mostanában mindent elhagyok. - Mondta - Nincs kedve bejönni egy kávéra,vagy valamire? Hálám jeléül.
-Hát udvariatlanság lenne visszautasítani - Mondta a férfi és követte Reika-t a lakásba
Reika letette a kávét az asztalra.
-Mondja,nem kell dolgoznia? - Kérdezte a férfi
-Á... igaziból gyakornok újságírónak vettek fel... és egy cikken kell dolgoznom,viszont terepen.Hát magának?
-Tegeződjünk - Mosolyodott el a férfi - Hasegawa Takuya vagyok.És te?
-Ayugai Reika - Mondta mosolyogva
-Egyébként de,van munkám,de nem szükséges bemennem.Nélkülem is boldogulnak. - Mosolygott továbbra is.
-Igen? Nem fognak ezért kirúgni?
-Nincs kinek igaziból.Apropó,melyik magazinnál vagy?
-Ah... a Tlard-nál. - Mondta Reika majd ivott a kávéjából.
-Ah,szóval a Tlard-nál.Igen csak felkapott magazin.
-Igen... de most,hogy feltűnt ez a mocsok Plikra...
A férfi félrenyelte a kávéját.
-Igen...? Mit csináltak?
-Kezdik elhappolni a vezető szerepet.Nekem ez az újság megváltoztatta az életemet.Nem akarom,hogy elnyomják.
-Tudod,ez a két magazin mindig is versenyzett egymással.Legalábbis mióta megjelent 6hónapja a Plikra első száma egy nagy durranással a címlapon.
-Nocsak,olvasod?
-Nem én...
-Feleséged?
-Nincs.
-Barátnőd?
-Nem tudok róla.
-Akkor hát ez egy rejtély - Mondta Reika
Takuya telefonja csörögni kezdett.
-Ne haragudj,de ezt fel kell vennem. - Takuya hosszan beszélt a telefonon,majd folytatta - Ne haragudj,most mennem kell.Remélem még találkozunk.Sőt,biztos vagyok benne.Nézd csak meg a telefonod.
-Huh? Tessék?
-Beírtam a számom.És megcsörgettelek.Szóval hívhatlak.
Reika elkerekedett szemekkel nézett.Elképedett a férfi bátorságán.Fél órája még idegenek voltak,a férfi pedig mikor felhozta a telefonját,beleírta a saját számát?!

2014. június 28., szombat

Idiot Girl in the Police - 6rész - Dupla randevú 2

Délután 3órakor...
Yoshiko ügyesen kisomfordált az irodából,majd a bejárati ajtón is,és az autója felé vette az irányt.
-Hova,hova cicám? - Kérdezte Gennosuke - Azt hitted leléphetsz anélkül,hogy legalább egy csókot adnál?
-Nem akartam én lelépni,csak az autómba hagytam valamit... - Mosolygott kínosan
-Na gyere csak ide,és pattanj be hozzám,aztán lépjünk - Mondta miközben kinyitotta a kocsija ajtaját.
-Mondtam már,hogy elegem van belőled?
-Egy párszor,de jogosan - Erőltetett egy mosolyt magára Gennosuke majd betessékelte Yoshiko-t,végül becsukta az ajtót és beszállt a másik oldalon.
-Na,hogy akarsz vinni? - Kérdezte
-Azt hittem,te tudod.
-Igazad van... végül is én vagyok az aki saját magamat elhívta,aztán még be is tessékelt az autóba.
-Nyugodj le.Már mindent kigondoltam - Mosolygott,majd beindította az autót.
Gennosuke céltudatosan hajtott le a kis utcákban.Már több mint egy órája utaztak.Leállította az autót.Egy otthonos faháznál állt meg.Kitűnt a többi ház közül.
-Hol vagyunk? - Kérdezte Yoshiko
-Gyere,és meglátod.
Kiszálltak,és egyenesen a bejárati ajtó felé indultak.Gennosuke udvariasan előreengedte Yoshiko-t,majd a pulthoz vezette.
-Jó napot.Kano Gennosuke névre foglaltattam asztalt.
-ÁÁ,várjanak még 2percet kérem.Megnézem,hogy elkészültek-e már. - Mondta a pultos lány,majd elment.
-Elkészülni? Mivel? - Kérdezett továbbra is Yoshiko
-Mindent a maga idejében,cicám. - Mosolygott
-Á,Gennosuke! Rég láttalak - Szóltak hirtelen. Egy idősödő férfi jött öltönyben,karján egy szőke,vörös ruhás európai nővel aki körülbelül annyi idős volt,mint Yoshiko
-Áh.Chojiro.Jó rég találkoztunk.De a barátnődet még nem ismerem.
-Ó,ő Katja.Orosz színházi színésznő.A legutóbbi turnén futottunk össze.Azóta érte dobog a szívem.
-ÁÁ,maga vén kecske. - Mosolyodott el kacéran Gennosuke
-És a hölgyecskében kit tisztelhetek? - Nézett egyenesen Yoshiko-ra
-Bemutatom magának Yoshiko-t.A feleségem. - Folytatta komoly arccal.
-Hogy mi?! - Nyögte ki Yoshiko
-És az esküvődre miért nem hívtál meg? - Kérdezte Chojiro.Yoshiko látta,a férfi belement a játékba
-Tele volt a lista,de a macikám nem is említette,hogy ilyen jóképű ismerőse van,mint maga. - Mondta Yoshiko,majd Gennosuke-ba karolt.
-Ugyan szivem,én említettem Chojiro-t,azt mondtad,hogy egy öreg kéjenc - Mondta Gennosuke meglepetten
-Dehogy mondtad! - Mondta Yoshiko erőltetett mosoly közben.
-Elismerem,ha adsz egy csókot,itt és most!
-Húhúhú,de aztán még tudod,hogy csábítsd el a nőket Gennosuke. Hajrá kislány,adj neki egyet! - Mondta Chojiro nevetve
Yoshiko hezitált.Gennosuke szemébe nézett,majd sebesen egy puszit nyomott a férfi arcára.Gennosuke is meglepődött.Sosem gondolta volna,hogy Yoshiko valaha is bele fog menni a gyerekes játékaiba.
-Ugyan,milyen szégyenlős... -Nevette el magát az öreg
-Csupán nem szereti ha nézik - Mondta Gennosuke
-Elnézést,kész van az asztaluk - Szólt közbe a pultos
-Már is megyünk. - Válaszolta Gennosuke majd öreg barátjához fordult - Azt hiszem,hogy akkor most megyünk is.Örültem,hogy találkoztunk.Fussunk még össze.
Gennosuke és Yoshiko követte a pultost,aki elvezette őket az asztalukhoz.Hosszú lépcsősor vezetett el odáig.A teraszon volt az asztal.Egyedül az ő asztaluk.Bordó asztalterítő,fehér tányérok és meggyújtásra váró gyertyák.Az erkély tele virágokkal.A kilátás gyönyörű volt.Pár száz méterre ott volt a tengerpart.Hallani lehetett az óceán nyugtató zaját,ami gondolkodásra késztetett minden arra járót.
-Itt van az asztaluk.Hamarosan hozzuk az ételeket. - Mondta a pultos,majd elment.
-Ez gyönyörű. - Mondta Yoshiko
-Ugye? Kiskoromban sokat jártam le erre a partra az apámmal.De azt hiszem,hogy 26 évesen már kinőttem abból,hogy játszak.
Leültek.Hozták is a vacsorát.Lassan besötétedett.Meggyújtották a gyertyákat.
-Na megbántad,hogy velem jöttél?
-Nem mint ha lett volna más választásom...
-Iiii...
-De nem. Meglepő,de kellemesen csalódtam. Mond csak... lemehetnénk a partra?
-Kéne?
-Jó lenne. - Mosolygott
Gennosuke nem bírt ellenállni a nő gyönyörű szemeinek.Szó nélkül felállt,majd elindultak.
-Nem kell fizetni?
-Már előre elrendeztem mindent.Menjünk.1-2 perc és leérünk a partra.
Leértek.Nem voltak lámpák.Csak a holdfény világította meg a partot.Yoshiko előre futott,ledobta cipőjét,és beleállt a vízbe.
-Imádom a Májust.Meleg van,épp jólesik a víz.
-Vigyázz,ne ess bele.Csak,hogy tudd,nem megyek be utánad.
-Ez aztán a lovagiasság.Ki gondolta volna! - Nevetett Yoshiko - Pont ilyennek ismertelek meg.Zsörtölődő fiatalember.Aki nem szereti a nőket.
-Áh,ebből egy szó sem igaz.Imádom a nőket.Tényleg... - Nevetett
-Bizonyítsd. - Mondta Yoshiko
Nem is kellett többet mondania.A férfi habozást nélkül odalépett a nőhöz,magához rántotta és megölelte.
-Nem elég meggyőző - Folytatta
-Te akartad. - Mondta a férfi,majd abban a pillanatban megcsókolta Yoshiko-t aki hátra esett volna a meglepettségtől,ha a férfi nem tartja meg. - Ez már elég meggyőző volt a számodra?
-Nem is tudom... - Kezdett bele Yoshiko,majd a férfi nyakába csimpaszkodott,és ő csókolta meg.
Már hosszasan csókolták egymást,mikor Yoshiko telefonja csörögni kezdett.
-Ne haragudj,fel kéne vennem. - Mondta,majd kibontakozott az ölelésből és elővette a telefont.
-Ne vedd fel - Mondta Gennosuke Yoshiko szemébe nézve
-Muszáj.A főnök az.
-Mit akar ilyen későn a munkaidő után?
-Most ezt tényleg elkéne mondanom...?
-Azért kérdeztem,hogy elmond.
-Elmondom,de most fel kell vennem.
*Áh,Szia Yoshiko.Azért hívlak,hogy most fogok majd indulni,készen vagy?*
-Az az igazság,hogy még nem.És nem is vagyok otthon
*Hol vagy?*
-Valahol a parton...
*Érted menjek?Láttam,hogy az autód a kapitányság előtt állt.*
-Nem szükséges.Találkozzunk 1 óra múlva,rendben? Addigra visszaérek.
*Rendben... akkor majd nálatok...*
Yoshiko letette a telefont,de Gennosuke szúrós tekintetével került szembe.
-Miért találkoztok? - Kérdezte - Mond el.A feleségem vagy.
-Gennosuke... én... mi? Az csak egy színjáték volt-
-És ha tényleg így akarom,akkor mivan? - Kérdezte
-De mi még... nem is...
-De lehetne. - Mondta és közelebb húzta magához Yoshiko-t
-Kérlek,egyenlőre vigyél haza.Útközben pedig majd elmondom. - Mondta Yoshiko miközben leszedte magáról a férfi kezeit.
Beszálltak az autóba.Becsatolták az öveket,majd Gennosuke elindította az autót.Kevesebb,mint egy óra múlva Yoshiko háza közelében megálltak.Yoshiko kapuja előtt Michio főnök állt egy csokor virággal.
-Most már elmondhatnád,hogy mi a fene van. Jártok,vagy ilyesmi? - Kérdezte Gennosuke
-Dehogy... Akkor nem mentem volna el veled.
-Hurrá.Miért van olyan sejtésem,hogy ezt ma nem mondod el nekem?
-Ne haragudj... legközelebb mindent elmondok.
-Úgy sejtem,a jó éjt csókom elmarad. - Nézett előre Gennosuke,majd meglepetten nézett.Yoshiko egy puszit nyomott az arcára. - Ch... nem az arcomra.
-Legközelebb triplán megadom. - Mosolyodott el Yoshiko,majd kiszállt az autóból. - Most menj,hogy ne vegyen észre.
-Nem fogok bújkálni,amikor a feleségemmel találkozom. - Mondta
Yoshiko nevetve és fejét rázva becsukta az ajtót,és megvárta míg elhajtott.
-Ne haragudj! Itt vagyok - Szaladt Yoshiko Michio felé
-Inkább meg sem kérdezem,hogy hol voltál... nagyon aggódtam miattad.
-Ne haragudj kérlek... egy régi ismerősömmel találkoztam,és elbeszélgettük az időt.
-Akkor sem értem... mit kerestél te olyan messze?
-Éttermet vezet.
-Á,rendben.
-Amúgy tényleg sajnálom.Bejössz? Késő van már.Rendelhetnénk valamit.
-Végül is... rendben.
Yoshiko egy kis házban lakott.Letisztult berendezés,a nappali egybe volt a konyhával.Barna fotelek,kisebb LCD TV,vajszínű függönyök és szőnyegek,bordó fal.A nappaliból nyílt két ajtó.Egy háló,és egy fürdő.A hálószoba babarózsa színű volt,ahogy az ágynemű is.A fa ággyal szemben,egy ugyan olyan fából készült szekrény volt tükörrel.
-Szép kis ház - Mondta Michio miközben körülnézett és lerúgta cipőjét,majd papucsra cserélte.
-Mit szólnál egy filmhez és egy kis ramenhez? - Kérdezte Yoshiko,aki máris a dvd kupacban turkált.
-Legyen!

He Cheated Me - 1rész - Amikor összetörted a szívem...

Hiába hinné az ember,hogy az első nagy szerelme végig kíséri egész élete során.Van,hogy ez egész másképp történik.Talán épp a szőke hercegben fogsz csalódni a legnagyobbat,bizalmát pedig nehezen szerezheted vissza.Az én történetem is épp így kezdődik...

2010. December ~
Szép nap volt a mai.Életem egyik legjobb napja.Fiatal voltam,19 éves.
Egy nagy bálterem volt a helyszín,előkelőségekkel.Egy reklám cég évi partija.Egy gyönyörű,barna hajú lány, fekete ruhában futott kétségbeesetten,majd egy középkorú nő mellett megállt:
-Anya,mindjárt jövök,muszáj kimennem. - Mondta
Még mindig emlékszem a keringő lágy dallamára,amit a bálteremben játszottak( Hangulatadó zenéért kattins ide ).Életem egyik legszebb pillanata volt.De egyben egy szörnyűség is kísértette azt a napot.Idegesen csaptam be a mosdó ajtaját.A sor hatalmas volt.Idegesen nézegettem a falon lévő órát és a lábammal dobogtam.Azt hiszem,hogy ezt mindenki észrevette.Mire sorra kerültem,nagy lendülettel bementem a wc fülkébe.
-Ba****meg. - Mondtam - Hol van? Kiesett?!
A kint várakozó nők érdekesen egymásra néztek.
Ekkor nagy lendülettel kiléptem a wc ajtaján,kezet mostam,mint aki jól végezte dolgát,majd szemfüles módjára kémlelni kezdtem a folyosó padlóját.Nem is akartam tudni,hogy mit gondolhatott az,aki kívülről figyel.Már egy ideje idegesen kémleltem a padlót,mikor egy hangot hallottam.
-Ezt keresi? - Mondta egy férfi édes hangon.Először csak elegáns,fekete cipőjét láttam,majd ahogy feljebb néztem,megláttam az arcát.Meleg barna szemeivel azonnal megigézett.Szőke haja érthetetlenül kócosan állt fején.A kezében pedig felleltem az elveszett alkatrészt: A tamponomat.Teljesen elvörösödött fejjel kivettem a kezéből.
-Köszönöm. - Mondtam,majd elindultam a mosdó felé minden további szó nélkül.
-Elnézést.Hogy hívják? - Kérdezte a férfi
Értetlenül néztem előre,majd megfordultam.
-Hagiwara Riko. - Mondtam
-Remélem még találkozunk,Hagiwara kisasszony. - Mondta a férfi majd mosolyogva elindult a bálterembe.

3 hónap múlva ~
Csodás tavasz köszöntött be.Az első tanévem az egyetemen.Bár talán hiábavaló egyetemre járnom,miközben már előre megvan a munkám,a családom vállalatában.Még is... úgy éreztem,ezzel bizonyíthatok valamit a családom számára.
Lassan lépdeltem fel magassarkúmban az egyetem lépcsőin.Mindenki ide-oda mászkált.Volt,aki a padon ült és az ismerőseikkel együtt volt,volt aki éppen az új klubbokat vesézte ki és volt,aki teljes céltudattal olvasgatta a plakátokat.Pezsgett az élet.
Ezen a napon fekete rövidnadrágot,fehér inget választottam egy nagy gyémánt nyaklánccal.Tökéletes a kezdéshez.Leültem az árkádok alatti padra.Sokan haladtak el előttem is alig pár perc alatt.Majd újra jött a káromkodás...
-Ha.. b**,nem figyelsz? - Mondtam rögtön.Egy srác teljesen leöntött kávéval,miközben megbotlott.
-Á,ne haragudj! Sajnálom. - Majd el is sietett,mert feltételezhetően barátnője volt az,aki rángatta.
-Ezt nem hiszem el.... - Mondtam,miközben sirattam a fehér ingemet,és rögtön a telefonomat kerestem.
-Nos,én sem. - Szólt egy ismerős hang.Felnéztem,és megpillantottam a szőke hercegem,akiről már hónapok óta álmodoztam. - Hagiwara Riko,igaz?
Elmosolyodtam.Egy szót sem tudtam szólni.Csak bólogattam.
-Leülhetek? - Kérdezte
-Persze - Nyögtem ki nehezen
-Akkor ezek szerint emlékszel rám.A nevem Gakusha Natsu.Azt hiszem... ezt elfelejtettem megemlíteni a múltkor.Bár azt hiszem,hogy elég sok dolgot elhagysz.
-Jaj,ne is mond - Temettem a kezembe az arcom.
-Ugyan,ez mindenkivel előfordul. Illetve... velem nem,mert nincsenek ilyen jellegű problémáim. - Mondta kínosan nevetve
-Amúgy,te is ide jársz?
-Igen,ez a második évem.Marketinget tanulok.
-Tényleg? Nekem az első évem.És én is ugyan ezt a szakot választottam.Bár talán hiába.
-Ja,persze,tudom. A híres cipő design cég,igaz?
-Hm,igen.És te?
-Az én szüleimé a Gakusha TV. - Mosolygott
-Ó,valóban,a név ugyan az.Nem is gondoltam erre.
-Mond csak... később,nem lenne kedved meginni valahol egy kávét?
-De... persze... - Mosolyogtam zavaromban.

4 hónappal később ~
-Hidd el,mindennél jobban szeretlek.Már az első randinkon tudtam,hogy szeretni foglak. - Mondta Natsu,és átölelt.
A hotel szép volt.Szobája rendkívül tágas,csalogató,csillogó,romantikus.Natsu előttem állt.3hónapja jártunk.Teljes szívemből szerettem.És vele akartam lenni.Emlékszem az első csókunkra.Egy esős nap,mikor kiszálltam az autóból,és azonnal kézen fogott,majd futni kezdtünk.Végül vizesen,de izgulva megálltunk egy tető alatt.Az a csók volt a legédesebb amit valaha kaptam.És most ott álltam előtte.Fehérneműben,és vártam,hogy mindenemet neki adhassam.
-Szeretlek.Örökké veled akarok lenni - Mondtam. Ezután megcsókolt.És miénk volt az éjszaka.

2011 Tavasz ~
Egy gyönyörű,meglepően meleg tavaszi napra ébredtünk.A szívem nagyon kalapált.Végre hozzámegyek ahhoz a férfihoz,akit szeretek.
-Ne izgulj kicsim,gyönyörű vagy! - Mondta édesanyám
A tükörben nézegettem magam.Fehér ruhám igazi hercegnős ruha volt teli kristályokkal.Hajamat laza kontyba tűzték,szépen kisminkeltek.Idő volt.Beléptünk a templom ajtaján,és akkor megpillantottam az egyetlen férfit,aki számít nekem. Gakusha Natsu,az én egyetlen szerelmem ezen a világon.Mosolyogva,csillogó szemekkel várt az oltár előtt,míg végig sétáltam a padsorok között.Majd végül megfogta a kezem,és el sem engedte a szertartás végéig.
-Gyönyörű vagy - Mondta
A szertartás lezajlott. Életünk több milliomodik csókjával pecsételtük meg eskünket.Az estély is csodálatos volt.Minden ember álma,hogy azzal lehessen,akit szeret,és maga mellett szeretné tartani egy életen át.
-Emberek! Egy köszöntőt mondanék,ha lehet.A szépséges feleségemnek - Mondta Natsu és felém fordult - Drága Riko... tudod,ma is igazán csodás vagy.Az első alkalom is,amikor találkoztunk... ugyan ezt gondoltam.Imádom azt is,ahogy kocsis módjára csúnyán beszélsz,bár nem illik hozzád.Mindent imádok benned.Gyönyörű vagy,és nálad jobb dolog nem is történhetett volna az életemben. - Az emberek aranyosan vigyorogtak,majd Natsu megcsókolt.

Fél éve voltunk házasok.Imádtuk egymást.Mindketten kiiratkoztunk az egyetemről,és szüleink vállalkozásához csatlakoztunk.Én alelnök lettem édesanyám cipőtervező cégénél,Natsu pedig az apjának segített a tv csatorna irányításába,és egy csoportot vezetett.
-Nos,alig várom,hogy megtudjuk az eredményeket,hiszen a nyertes csatlakozhat a cégünkhöz.Remélem,hogy a nagyszerű terveivel csak erősíti majd a cégünket.Mindenkinek sok szerencsét kívánok. - Mondtam,majd átvettem a borítékot az eredményekkel.A terem tele volt olyanokkal,akik pályáztak a cégünk egyik állására.Mindenki nagyon be akart jutni,és csak egy nevet vártak. - És akkor... az,aki beléphet a cégünkbe,mint gyakornok,nem más,mint Hagino Kiyonori! Gratuláljunk neki!
Hagino Kiyonori magas,karcsú,rövid szőke hajú lány volt.Elegáns,bár fellehetett benne fedezni egy kis esetlenségen.
-Komolyan én? - Állt fel könnyes szemekkel.
-Gyere a színpadra.Had adjam át a szerződést. - Mondtam,és át is adtam neki.

1nappal később...
Éppen hazafelé indultam.Sokkal korábban végeztem,mint szoktam.Fáradt voltam,és elegem volt a cégből.Szerettem volna a férjemmel lenni... de sokkal rosszabb lett az egész nap.Nehéz volt nem észrevennem az ismeretlen női cipőt az előszobában és átsiklanom felette.Dühösen rohantam fel a lépcsőn a hálószobánkba.Akit megpillantottam,az egy rövid,szőke hajú lány volt,aki éppen akkor öltözött föl.Semmit sem tudtam mondani dühömben.Ekkor a férjem,Natsu kiabált át a fürdőszobából.
-Hé,bejössz te is? - És kijött egy szál törölközőben.
Megdöbbenten nézett rám.
-Riko... én... megmagyarázom!
-Semmi szükség rá! Azonnal takarodjatok innen mindketten! - Kiabáltam és elkezdtem rángatni mindkettőjüket kifelé.Mikor kilöktem őket az ajtón,vissza szaladtam pár cuccért.Natsu-é voltak.Hisztiroham közepette dobáltam ki a holmijait,a közös képeinket.Nem bírtam visszatartani a könnyeimet
-Riko! Ne csináld ezt! Beszéljük meg!
-Ezen nincs mit megbeszélni,egyértelmű minden.Hagyj békén.Soha többé ne gyere vissza! - Becsaptam az ajtót,majd összerogytam a sírástól.Ez volt életem legrosszabb napja...
A lány ismerős volt nekem,de akkor még nem jöttem rá,hogy honnan...
Hát... innen kezdődik az én történetem.

Forever Young

Forever young,vagyis Örökké fiatal

Történet
Adott egy férfi és egy nő,akik közel 20éve nem találkoztak.Egyikük elvált,egy gyerekes szülő,míg másikuk nem talált boldogságra,és már évek óta nem randevúzott senkivel.A sors sok év után újra összehozta a régi ismerősöket ezúttal a munkahelyen.A férfi magas,fekete hajú,ígéretes,gazdag üzletember,míg a nő éppen munkát keres,hogy ellássa gyermekét.Bár a férfi igen csak megszeppen,és félénk lesz,ha valaki komoly szándékkal közeledik felé,még is úgy gondolja,hogy talált valakit,akit igazán szerethet,és újra élheti vele a fiatalságát...

Főbb szereplők
Hagino Kuniko - 37éves Nő
Ino Satoshi - 38éves férfi
Utagawa Yuichi - Kuniko volt férje,42éves
Utagawa Nomi - 12éves,lány, Kuniko és Yuichi gyermeke

Műfaj
Romantikus,dráma
Téma
Szerelem,elválás,romantika,munka,újrakezdés 



2014. június 1., vasárnap

Skateboard and Love - 8rész - Gördeszkás szerelem

Kaima Ayaka - NAPLÓ
Az első csókom... sötét erdőben,holdfényben.Leírhatatlan érzés.Pont mint a mesékben.

Másnap reggel...
Ayaka vigyorogva kelt fel az ágyból.Vele szemben a szemét dörzsölgető Tomoko.
-Mégis,mitől vigyorogsz egész éjszaka? Össze-vissza forgolódtál - Mondta Ásítva
-Igazán semmi. - Mondta majd belefúrta arcát a párnájába.
-Tudod,már akartam említeni... de kicsit furák voltatok tegnap Kamiya-val,amikor megtaláltalak titeket.Mi történt köztetek?
-Semmi érdekes.

Reggeli közben...
A diákok összetoltak több kotatsu-t,majd köré ültek.Tomoko és Ayaka egymás mellé,velük szemben Kamiya és Ren.A reggeli rizs,szárított hallal és miso leves.
-Mindjárt jövök - Mondja Ayaka,majd feláll és elmegy.
-Te miért nem eszel? - Mondta teli szájjal Ren Tomoko-nak címezve
-Duzzogok - Felelte
-Ugyan miért?
-Mert a legjobb barátnőm elfelejtette elmondani,hogy tegnap csókolózott valakivel. - Mondta mérgesen
Ekkor Kamiya kiköpte a levest.
-Ugyan,mi csak... - Magyarázkodott
-Ezek szerint igaz. - Kacsintott Tomoko - Pedig nem is láttam.
-He? - Nézett értetlenül Ren majd mikor leesett neki,hogy mi is van hátba verte barátját - Ez az haver,így tovább!
-Kicsit lassú a felfogásod - Mondta Tomoko,majd egy adag rizst a szájába tett.
-Na szóval,mi van azzal a csókkal? - Folytatta Ren
-Shh.Jön vissza - Mondta Kamiya
Ayaka leült barátnője mellé,majd értetlenül nézett.
-Mi az? - Kérdezte
-Épp csak arról beszéltünk,hogy tegnap Kamiyával smároltál - Mondta nevetve Ren,erre válaszul Kamiya nyakon vágta.
Ayaka pirult arccal Kamiya-ra nézett,majd elmosolyodott.

A tábornak is lassan véget ért.Kamiya várta is,meg nem is,ugyan is gördeszkás versenyére akart készülni,de közbe több időt akart volna tölteni Ayaka-val.
Az iskolában a megszokott menetrend ment.Ayaka végre minden szünetbe volt valakivel,nem volt egyedül.Egyszer csak,a hangos bemondóba egy ismerős hang szólt.
-HÉÉÉÉÉÉÉ,figyelem srááácok! Gyertek el a gördeszkás versenyemre ma délután,és szurkoljatok a királynak.Kamiya voltam.
-Hé Ayaka! Elmegyünk, ugye?! - Örvendezett Tomoko
-Persze - Mosolygott Ayaka
-Annyira várom! Eddig egy versenyét se hagytam ki!
-Tényleg? Én még egyszer sem láttam gördeszkázni. Kivéve,amikor elütött...
-Elütött?
-Nos,igen.Úgy találkoztunk először,hogy rám esett egy parkban.
-Ez tényleg a sors,Ayaka! Nagyon romantikus.
-Romantikus...? Akkor éppen szörnyen bosszantott.
-Ne aggódj,most nem fog.Hiszen,ti már jártok.

Kaima Ayaka - NAPLÓ
Járunk... ez a szó eddig eszembe se jutott volna.És az főleg nem,hogy valójában járjak valakivel.De... mi most tényleg járnánk?!

Eljött a verseny ideje.Ayaka és Tomoko belépett a helyszínre.Óriási,széles rámpák,körülötte rengetek ember,és egy csomó menő deszkás.Az iskolából is sokan eljöttek,hogy Kamiya-nak szurkoljanak.
-Emberek,akkor kezdjük a versenyt! Íme az egyes számú versenyző,Yuki! Fogadjátok nagy tapssal! - Mondta bele valaki a mikrofonba,de nem látta Ayaka,mert eltakarta a tömeg
Nézte,ahogy a srác ide-oda gördeszkázik,és különböző trükköket csinál.
-ÉÉÉÉÉs most következzen Kamiya,a laza,tavalyi nyertesünk! Szurkoljunk neki!
-Menjünk közelebb! - Mondta Tomoko,majd elkezdte a tömegen átrángatni Ayaka-t az első sorig.
Kamiya nagyon magabiztosan kezdett.
-Ez az! Hűűűűha egy gyönyörű 360 Flip-et láthattatok! Úgy tűnik,hogy idén is hozza a formáját! És egy nagyon feszes Kickflip is becsúszott a nehezebb elemek közé! Fantasztikus! Nem semmi! - Közvetített a srác
-Hogy bírja ezeket megcsinálni? - Suttogta Ayaka
-Gyakorlás és tehetség - Mondta Tomoko tapsolva miközben a  szemét le sem vette Kamiya-ról.
Kamiya végzett.Mindenki ujjongott,majd mikor lejött a pályáról,köré gyűltek a rajongók.Kamiya észrevette Ayaka-t és elindult felé,de félúton a nyakába ugrottak.Teljesen ledöbbent.Aki a nyákba ugrott nem volt más,mint Ihara Riko.
-Nagyon rég láttalak már,Kamiya - Mondta bájosan,az alig 160centi,szőke,csinos lány mosolyogva.
-Riko...? Mit keresel itt?
-Vissza jöttem - Mosolygott
Ayaka csak nézte őket,és egy lépést sem mert tenni,de Kamiya felé nézett,és intett.Bizonytalanul elindult a srác felé,majd megállt.Riko értetlenül nézett rá.
-Riko,ő itt Ayaka.
-Á,örülök,hogy találkoztunk.Ihara Riko vagyok. - Mondta mosolyogva - Kamiya barátja vagy?
-Ami azt illeti,nem egészen...
-Á,csak osztálytársa,igaz?
-Mi járunk,Riko. - Mondta Kamiya majd megfogta Ayaka kezét.
-Á,akkor tévedtem. - Mosolygott,mint ha ez a kis tévedés meg se kottyant volna,de belül tombolt.
-Na jó voltam? - Kérdezte Kamiya Ayaka-ra mosolyogva
-Nagyon - Mondta Ayaka,miközben viszonozta a mosolyt.
-Vissza kell mennem. - Mondta Kamiya,majd visszafutott a többi versenyző közé.
Eredményt hirdettek.Ismét Kamiya nyert.Másnap Ayaka unottan nézett ki az ablakon,mert már nem hozott könyvet magával.Barátnője,Tomoko pedig épp a büfében volt.Egészen eddig a másodpercig,mert most angy lendülettel futott be a terembe,majd megállt Ayaka asztala előtt.
-Ezt látnod kell! - Mondta lihegve - Gyere velem!
Tomoko idegesen rángatta Ayaka-t a büfébe,majd megálltak az ablakok előtt.Egyenesen az udvarba lehetett kilátni.Kamiya állt ott Ihara Riko társaságában.
-Ez... mit keres itt a mi egyenruhánkban?! - Mondta mérgesen Tomoko
-Fogalmam sincs... azt sem tudom,hogy ki ez.
-Hát jó lenne,ha megkérdeznéd Kamiya-t,mert nekem ez nem tettszik.És van egy olyan sejtésem,hogy neked se.Ez a kis nyavalyás tegnap előkerült,aztán itt is és... - Tomoko derekát átölelték,ezzel belé folytva a szót.
-Jól áll a duzzogás - Mondta Ren,aki még szorosabban fűzte karjait Tomoko dereka köré.
-Mit művelsz? - Kérdezte Tomoko - Ne zaklass már nyilvánosan.
-Milyen zaklatás? Tudod,ha az állítólagos zaklatott fél élvezi,akkor már nem számít az valódi zaklatásnak.
-Ki mondta h élvezem?! - Ficánkolt Tomoko - Engedj el!
-Csak úgy süt rólad.Na de... mi a hiszti tárgya? - Kérdezte,majd meglátta Kamiya-t és Riko-t. -Á,szóval Riko mostantól újra ide jár.
-Hogy érted,hogy újra?
-Első éves korunkban osztálytársak voltunk.Aztán vidékre költözött,mert a szülei szerint károsan hatott rá Tokió.Ezek szerint megjavult.
-De miért beszél Kamiya-val?
-Még nem jöttél rá? Jártak.
-Hogy mi?! - Nézett döbbenten Tomoko  -Apropó,hol van Ayaka?
-Nem tudom,az előbb még itt volt.
-Most már elengedhetnél. - Mondta Tomoko egyszerű hangsúllyal.
-Dehogy engedlek - Mondta Ren,majd belepuszilt Tomoko nyakába
A lány elvigyorodott.
-Na húzzál innen - Mondta nevetve és kicsit meglökte Ren-t,aki elengedte őt.
-Mond csak,nem randiznál velem? - Kérdezte kacsintva
-Ezt eltaláltad.
-Naaaa. - Nyávogott Ren,majd rácsapott a lány fenekére.
Tomoko válaszul nyakon vágta,majd mosolyogva elsétált.

2014. május 12., hétfő

Skateboard and Love - 7rész - A kirándulás és az első csók

Kaima Ayaka - NAPLÓ
Nehéz lehet hirtelen egy társaságba bekerülni.Nekem azonban csak az elején tűnt annak.Az,hogy volt ki mellettem álljon,és segítsen megkönnyítette a dolgom.Azt hittem,nincs szükségem barátokra ahhoz,hogy boldog legyek.Hirtelen teljesen megváltozott a véleményem,és ezzel együtt az életem is.Eljártam a barátaimmal vásárolni,koncertekre és egyéb helyekre.Úgy érzem,teljesen megnyíltam.Nem is értem,miért voltam olyan,amilyen.

Az iskolában, ebédszünetben
-Ayaka! Hahó! Itt vagy? - Hadonászott Ayaka orra előtt Tomoko
-Á,ne haragudj,kicsit elgondolkoztam. - Mondta Ayaka  -Mit is kérdeztél?
-Azt,hogy felszedsz-e majd autóval a kirándulás előtt holnap.
-Ja,persze - Mosolygott
-Még is min gondolkoztál el ennyire?
-Semmi érdekesen.Csak várom már a kirándulást.
-Aha,tudom ám,hogy miért. - Mosolygott kacéran Tomoko majd kacsintott - Ott lesz Kamiya is.
Ayaka teljesen elvörösödött.
-Szó sincs róla! - Pattant fel hirtelen a helyéről Ayaka majd szép lassan motyogva visszaült - Én csak... ez az első ilyen kirándulásom...
-Persze,értem én.Én is várom,remélem jó lesz ez az egész.Pár furcsa,hogy egy felsőbb éves osztállyal kell menni.Ez mind annak köszönhető,hogy megbetegedett a tanáruk,és ezért egybe lettek kötve a kirándulások.
-Tavaly hol voltatok?
-Már nem is igazán emlékszem... de valahol vidéken,körülbelül 30percre a várostól.De unalmas volt.Az egyetlen amire emlékszem,hogy Haru és a haverjai állandóan azt a szőke cserediákot üldözték és kiszolgálták.
Ayaka elnevette magát Tomoko fintorára.

Másnap reggel
-Alig várom! Kíváncsi vagyok! - Ujjongott Tomoko
-Nyugi,mindjárt ott vagyunk - Nyugtatgatta Ayaka barátnőjét
Kiszálltak.A diákok ide-oda mászkáltak nagy táskáikkal,valaki le-föl mászkált a busz lépcsőjén,valaki fent ült,és várta az indulást.A tanárok pedig egy névsorral mászkáltak a kezükben.
-Jó reggelt Tanár úr!
-Ah jó reggelt.Már felszállhattok a buszra.
Tomoko rózsaszín bőröndjét nagy nehezen betuszkolta a busz csomagtartójába,majd felment a lépcsőn Ayaka-t követve,és a busz hátulja felé fordult.
-Hé csajszik,gyertek hátra - Szólt Manami, a vöröshajú lány.Ayaka megállt,mert valaki megfogta a csuklóját.
-Hello,bébi,ide ülhetsz.Neked foglaltam - Mondta Ren, a feketehajú srác,Kamiya haverja miközben a mellette lévő széket simogatta másik kezével.
-Ha megbocsátasz, a hölgyet már lefoglaltam. - Kacsinott Kamiya miközben felkönyökölt az ülésre.
-Francba! - Ciccegett Ren
-Gyerekek! Mindenkinek megvan a helye? Lassan indulnánk.
-Tanár úr,nekem nincs helyem elöl.  -Szólt a tanárnak egy szemüveges,fekete hajú,kicsit dundi lány.
-Semmi gond,hátul még találsz helyet. - Mondta a tanár,majd végigpásztázta a hátsó sorokat. - Ott,a fekete hajú srác mellett,Ren-nek hívják.Ülj csak le.Mikor ezt Ren meghallotta megfogta a másik oldalon ülő Tomoko kezét,és áthúzta,majd maga mellé ültette.
-Ments meg,könyörgöm! - Mondta
-Ugyan,mi a baj... - Kezdett bele Tomoko
-Bocsi,de ha te átülsz ,akkor leülhetek ide? - Kérdezte a szemüveges lány
-Persze! Nyugodtan! Azért ült ide,mert szereti a társaságom,mondhatni belém van esve,aztán nem akar nélkülem egy percet se eltölteni - Magyarázta Ren
Tomoko szemöldöke az egekbe szökött.
-Komolyan? - Mosolygott erőltetetten a srác felé
-Pontosan babám! - Mondta majd átölelte a lány vállát.
-Hihetetlen,hogy csak akkor akarsz mellettem ülni,ha érdekedben áll... - Mondta Tomoko kicsit megsértődve,majd lelökte magáról a srác karjait,majd úgy tett mint ha port söpörne le a válláról.
-Kimondta ez? - Nevetett fel Ren majd rögtönözve adott egy puszit Tomoko feje bubjára. - Nesze.
Tomoko pedig elkerekedett szemekkel ült,míg Ren nevetése nem késztette őt is arra,hogy elmosolyodjon.

-Na,hogy vagy? - Kérdezte Kamiya Ayaka-tól.
-Ö... egész jól  - Mosolygott a lány
-Izgulsz?
-Kicsit.Most veszek részt először ilyesmiben.
-Hidd el,tök jó lesz.
-Fura ezt tőled hallani.
-Miért? Tök jók a sulis kirándulások! Bármennyire is vagyok vad,ez azért az egyik gyengém - Mosolyodott el. - Imádok táborozni.Ráadásul ilyenkor a haverokkal mindig csinálunk egy csomó marhaságot.
A busz elindult.Az út során Ayaka és Kamiya sokat beszélgetett egymással.Sokat nevettek és mégjobban megismerték egymást

A szálláson...
-De tanár úr! Most tényleg itt kell aludnunk? -Nyafogtak páran
-Ne nyafogjatok.Válasszatok szobát,és kész.Lányok,fiúk külön alszanak.Ha meghallom,hogy valaki másképp tesz,vagy az éjszaka közepén átszökik,azt hazaküldöm.
-Igenis! - Mondták a diákok unottan
A szállások kisebb faházak voltak zöld fűvel körülkerítve.A tábor végén volt egy nagyobb domb,egy nagy cseresznyefával.Egy kis szentély volt felállítva. Lejjebb egy tábortűzrakó hely volt körülötte kis,lapos fapadokkal.
-Gyere Ayaka! - Fogta kézen Tomoko barátnőjét,majd behúzta egy házba. - Nos... szerintem ez tökéletes.
Belül baloldalt rögtön egy nem annyira felszerelt konyha nyílt,középen egy étkező asztallal.A jobb oldalon egy ajtó nyílt a fürdőszobába.Középen pedig két ajtó volt.Mindkettő szobában két ággyal és egy nagy szekrénnyel.Az ablakok nagyok,modernek voltak.A falak halvány sárgára voltak festve.Kellemes hangulat volt mindenhol.
-Csak mi leszünk itt? - Érdeklődött Ayaka miközben lehuppant az egyik ágyra.
-Elvileg van 3 olyan ház,amiben csak két ember lesz,mert páran nem jöttek el,viszont a házakat már megrendelték,és ki is kell fizetni.Úgy,hogy használhatjuk őket. - Válaszolta Tomoko miközben a bőröndjét pakolgatta
-Legalább nem kell alkalmazkodnunk senkihez. - Mondta Ayaka sóhajtva

A nap már kezdett nyugovóra térni.A feladatuk az volt,hogy fát gyűjtsenek az erdős részen a tábor tűzhöz.Ayaka egyedül botorkált a félhomályban,majd egyszer csak megpillantotta Kamiya-t.Kezében az a bizonyos füstölő cigaretta,amely ellen Ayaka annyira harcolt.
-Felfogod gyújtani az erdőt. - Vágta oda szimplán majd lehajolt egy kisebb elszáradt faágért.
-Na mi van,semmi nyomjam el vagy hasonló? - Nevetett Kamiya majd beleszívott a cigarettájába.
-Miért,ha megkérnélek akkor megtennéd? - Nézett a lány
-Nem de-
-Akkor miről beszélünk? - Vágott közbe Ayaka
-Hé... mi a baj? - Kérdezte Kamiya miközben a lány felé indult
-Semmi.Csak már fáradt vagyok.Korán keltem,és az út is hosszú volt - Mondta a lány
Kamiya megsimogatta a lány arcát a szabad kezével.Ayaka arca hirtelen elvörösödött.Kamiya sem tudta miért,de elmosolyodott.
-Nem nyomnád még is el? - Motyogta Ayaka
-Megteszem,ha megcsókolsz.
-Soha.
-Egyszer úgy is.
-Nem hiszem.
-Na,csak várj. - Mondta Kamiya miközben a mellette lévő fán elnyomta a cigijét és még közelebb lépett a lányhoz.Derekánál fogva közel húzta magához,majd másik kezével újra az arcához nyúlt.Ajkával közelített a lányéhoz,aki kicsit sem mutatta a tiltakozás jeleit.
-Hé Kamiya! Gyertek! Kitaláltuk a játékot! - Szólt egy lány
Szétrebbentek. Kamiya megköszörülte a torkát.
-Persze,máris.
Elindultak a tábortűz mellé,ami már javában égett és a diákok körülállták.
-Na,a következő lesz.A számháború mellett döntöttünk. - Mondta az egyik 3.os lány
-Ne már,nem vagyunk már túl nagyok ahhoz? - Szólt be valaki hátulról
-Szerintem ez egy jó ötlet - Mondta Kamiya - Felőlem mehet.A szellem vadászat már amúgy is unalmas volt,mint amit minden évben játszani kell.
-Rendben! Akkor mindenki írja fel a számát egy papírra,és tűzze fel a pólójára.5perc múlva kezdünk a csapatválasztással.
-Nem homlokra kell? - Kérdezte egy alacsony,fekete hajú srác
-És hoztál magaddal gumit,okostojás? - Kérdezi a lány
5perc múlva...
-Jó akkor,menjen a csapatválasztás.Az egyik csapatkapitány legyen mondjuk Kamiya,mivel nagyon bejött a játék,a másik pedig legyen mondjuk...Á,az a szőke ott.
-Haru a nevem. - Mondta ciccegve
-Oké,akkor kezdjünk.A fiatalabbik kezd.
-Én természetesen Ayaka-t választom - Mondta Haru
-Esküszöm feldarabollak - Mondta erőltetett mosollyal Kamiya
-Ez van.Miért vagy öreg? - Vonta meg a vállát Haru - Te jössz!
-Én a drága Tomoko-t szeretném. - Mosolygott Kamiya
-Masao-t szeretném.
Kiválasztották a játékosokat.Majd a sípszó utána mindenki futni kezdett szanaszét.Ayaka is egyedül indult útnak.Mikor úgy érezte elég messze van,egy fa tövébe leült,majd nagyot sóhajtott.Nem sokkal később,valaki a fa mögül kinyúlt,és befogta a száját.Ekkor Ayaka segítségért próbált kiabálni.Majd meglátta,hogy az illető,aki éppen befogja a száját,az Kamiya.
-Ne haragudj,megijesztettelek? - Kérdezte
-Á,dehogy is! Végülis ki ijedne meg ettől sötétben?! - Háborodott fel Ayaka
-Jó,ne haragudj! Amúgy miért nem játszol?
-Játszom...
-De tudod,ahhoz mozogni kéne.Így simán elkapnak.
-Eddig még nem sikerült úgy,hogy nekem így jó.
-Hát jó. - Mondta Kamiya miközben leült Ayaka mellé
Csöndben ültek.Már egy jó félórája.
-Menni kéne nem? Lehet,hogy már csak mi vagyunk - Mondta Ayaka
-Azt kéne? Hát akkor menjünk. -Mondta Kamiya miközben felállt.Ayaka követte a példáját és ment a fiú után.
-Vigyázz,itt kicsit csúszik. - Mondta Kamiya miközben kinyújtotta a kezét a lánynak,hogy segítségen.
Ayaka még az út elején megcsúszott és Kamiya karjaiban találta magát.
-Ne haragudj - Mondta Ayaka
-Ugyan.Egész nap erre vártam. - Mosolyodott el
Ayaka menni akart,de a fiú nem engedte.
-Mondtam már,hogy kedvellek?
-Hm?
-Csak mert kedvellek.Tényleg...
-Ez most,hogy jön ide?
-Hát pont így - Kamiya a lány ajkára tapasztotta sajátját.

It Started With a Tiara Ismertető


It started with a TIARA,vagyis A tiarával kezdődött.Mindenkinek van múltja,akár rossz,akár jó.Ez a történet két idősíkot mutat be,egy gyönyörű múltat,ami a jelenbe rosszá változott,de még helyrehozható.

Történet
Az évszám 2030. Asanuma Chou 44éves, válás szélén álló gyönyörű asszony,akinek a múltja tele van mindennel,amiről csak az ember álmodik.Sosem gondolta,hogy egy nap mindenét elvesztheti,férjét is.Egy nap,két tizenéves lánya a padláson pakol,amikor rálelnek anyjuk naplójára,melyet egész sokáig írt.Chou kénytelen felolvasni azt,és elmesélni lányainak azt,amit még ők sem tudtak : Anyjuk 2006-ban Miss Japán címet kapott,hogyan futott fel a karrierje a szépségverseny után,hogyan ismerte meg férjét és hogyan került a csőd és a válás szélére a sok boldogság után.

Főbb szereplők
(Asanuma) Hatoyama Chou - 44éves (A múltban 20) - Nő
Hatoyama Morihiro - 46éves(A múltban 22) - Férfo
Hatoyama Korin - 15éves  -Lány
Hatoyama Akira - 13éves - Lány
Fuse George - 46éves(A múltban 22) - Férfi
Hasimoto Morie - 45éves (A múltban 21) - Nő

Műfaj
Dráma,Romantikus,Vígjáték
Téma
Szerelem,Szépségversenyek,Szépség,Divat

2014. március 12., szerda

Idiot Girl in the Police - 5rész - Dupla randevú

Bár az ügyet nehéz volt elintézni,végül is sikeresen teljesítették a feladatot,a pendrive pedig visszakerült a tulajdonosához.A pendrive-ot ügyesen,egy táviratként küldték,megérkezését pedig megerősítették.

A rendőrségen aki bent maradt,mindenki ült az asztalánál.Halk zene szólt.Yoshiko éppen jegyzetelt valamit,Jun éppen egy ügyet dolgozott ki,és a beszerzett pénzt számolta.Gennosuke épp ivott egy fémdobozos italt majd kifordult a gurulós székkel,majd rápillantott a vele szembe ülő Yoshiko-ra.Mikor látta,hogy nem figyel,a több méterre lévő kuka írányába eldobta üres italos dobozt,de elvétette,és a kuka mellé esett.
-Nyugodtan odamehetsz,és beledobhatod a kukába - Dörmögte Yoshiko úgy,hogy oda sem nézett,csak folytatta amit eddig.
-Á,kihagyom. - Mosolyodott el Gennosuke
-Nem kérés volt.
-Talán parancs? - Nevetett Gennosuke
-Dobd már bele abba a nyamvadt kukába! - Állt fel Yoshiko - Nehezedre esik?
-Igen. - Mondta mosolyogva Gennosuke
-Na jól van.Elmentem. - Monda Yoshiko miközben elindult az ajtó felé.Gennosuke pedig visszafordult, a nőre hagyva a dolgot.
Yoshiko útközben felvette a kuka melletti dobozt,majd ajkára harapva Gennosuke irányába dobta,és fejbe találta vele a férfit.
-Na,na,na állj csak meg! Most azonnal! - Mondta gyorsan felpattanva Gennosuke rögtön Yoshiko felé szaladva
-Felejtsd el,a földnek is ennyire fájt.
-Ti nők,meg a hülyeségeitek! Ki mondta,hogy fájt?
-Különben miért lettél volna ilyen ideges?
-Mert a határaimat feszegeted!
-Te is az enyémet.
Ekkor kergetőzni kezdtek az asztalok körül.
-Gyere ide,hadd adjam vissza! - Mosolyodott el Gennosuke hirtelen - Miért menekülsz?
-Felejtsd el.Hozzám ne érj! - Röhögött fel kínosan Yoshiko
-Na,a feleségem vagy,nem? Mindent meg kell tenned értem  - Mosolygott továbbra is
-Szó sincs róla.
Gennosuke utolérte Yoshiko-t és hátulról ölelésféle képen lefogta,hogy alig tudjon mozogni.
-Engedj el! Ez szembe ütközik a jogaimmal - Nevetett Yoshiko.Maga is meglepődött rajta.
-A feleségemmel azt csinálok amit csak akarok - Hajtogatta Gennosuke
Ekkor belépett a komoly és szenvedélyes Michio főnök,és megköszörülte a torkát,mire Yoshiko és Gennosuke szétváltak.
-Örülök,hogy legalább nem veszekedtek,de ez már kicsit sok munkaidőben,nem?
-Sajnáljuk - Hajolt meg Yoshiko
-Beszélhetünk? - Kérdezte Michio
-Velem? - Nézett a férfira Yoshiko - Persze.

Bementek Michio irodájába.
-Tudom... valamennyire kellemetlen ez az egész,de el kell fogadnunk.Vagyis... csak próbáljuk meg.
Yoshiko kíváncsi szemekkel nézett a férfira
-Illetve... meg akarlak hívni valahova...
-Tessék? Hova? - Kérdezte Yoshiko
-Ezt még kitaláljuk.Szeretném,ha jól éreznéd magad.De akkor ezek szerint benne lennél?
-Nos... én nem tudom,hogy helyén való lenne-e.
-Remélem,hogy nem Gennosuke-val való jelenet miatt hajlik a válaszod a másik irányba...
-Dehogy! Ilyenről szó sincs... csak nem szeretném,ha félreértenél,mert még fogalmam sincs,hogy mit kéne válaszolnom neked.
-Tudom,hogy gondolkodnod kell azon,hogy a feleségem légy-e,vagy sem.De a döntést inkább hátráltatja az,hogy semmiféleképpen sem kerülünk kapcsolatba egymással.Mert egy idegenhez én se szeretnék hozzámenni.És nem dobhatom félre a családtagjaink elvárását sem.
-Tudom.Elmegyek veled...
-Rendben.Péntek este.Ne felejtsd el.Érted megyek.

Yoshiko kijött az irodából.Mikor az ajtó becsukódott nagyot sóhajtott,becsukta a szemét.Mikor kinyitotta Gennosuke állt előtte,arcán pedig lehervaszthatatlan mosoly települt.
-Jézusom! Neked elment az eszed?!
-Mi van? Megijesztettelek? - Nevette el magát a férfi
-Az nem kifejezés.
Mikor a férfi továbbra sem mozdult Yoshiko megtette a következő lépést.
-Menj már arrébb. - Mondta miközben eltolta a férfi mellkasát.
-Ugyan már,mi a bajod? - Kérdezte
-Semmi,csak kicsit ideges vagyok.
-Ugyan,miért?
-Semmiért... illetve... nem tartozik rád. - Köszörülte meg a torkát Yoshiko
-Jaaa,vagy úgy. - Mondta majd hirtelen a nő asztalára könyökölt - Mondd el!
-Mondtam,semmi közöd hozzá. - Mondta majd egy mappára mutogatva folytatta - Most pedig ha hagynád,ki kell keresnem ennek az embernek az aktáját
-Úgy sem tudsz lerázni,nem csak most,amúgy se.Szóval péntek délután egy ebéd,ahogy múltkor?
-Jaj,igazán nem szükséges újra elrángatnod azt a libát,hogy lealázzam. - Mondta Yoshiko gúnyos mosollyal
-Mondd csak... szarkazmust is oktattak azon az egyetemen,ahol tanultál? - Kérdezte gondolkodó tekintetet megjátszva Gennosuke.
-Nagyon vicces.
-Nem igazán érdekel.Munkából együtt megyünk.És ha kell,elrángatlak cicám. - Mondta kacsintva,majd kiment az irodából.
-Ezt a barmot - Mondta Yoshiko
Munkatársai érdeklődő szemmel figyelték.
-Mivan? - Kérdezte flegmán majd beleharapott az asztalán lévő fánkba,és teli szájjal folytatta- Dolgozzatok inkább.

Péntek reggel...
-Jóóóóóó reggelt - Köszönt be Jun az irodába
-Ah,szia. Segítenél?! - Kérdezte Yoshiko,miközben egy nagy mappa kupaccal egyensúlyozott
-Áh,persze. - Jun elindult segíteni,és levette a kupac felét - Mik ezek?
-Kaptam egy új megbízást.Két sarokra innen,kiraboltak egy kis butikot a múlt héten.
-Hát ezt az ügyet igazán megkaphatnák a körzetiek...
-Ha csak ez lenne,természetesen igen. De ez egy luxus ruhákat áruló cég volt.És az utóbbi hónapban nem ez az első eset.Eléggé kimérten dolgoznak.Sehol egy ujjlenyomat,vagy nyom.A kamerákat pedig hatástalanították.
-Akkor érthető... - Mondta  -Amúgy... tényleg randizol Gennosuke-vel ma?
-Mi? Elmondta?
-Nem,nem mondta.Kiragasztotta az üzenőtáblára... - Csettingetett Jun
-Hogy mivan?! - Yoshiko szemei elkerekedtek. - Azonnal leszedem!
Yoshiko kirohant az előtérbe.Észrevette az egyszerű fehér papír,melyre pirossal ki volt írva : Yoshiko,ha elfelejted a találkát,esküszöm,nem úszod meg a csókomat cicám.
-Ráadásul perverz is! Ezt a pofátlanságot! - Dörmögött Yoshiko majd letépte a papírt,és összegyűrte.
-Látom megtaláltad - Mondta Gennosuke Yoshiko válla fölött hajolva
-Csak azért se megyek el!
-Ugyan már,ami azt illeti... várjunk csak,ezek szerint eljöttél volna? - Mosolyodott el
-Dehogyis! Képtelenség...
-Aha,azt majd meglátjuk. -Mondta kacsintva és továbbment.
-Jó reggelt Yoshiko  - Jött be Michio
-Ah,jó reggelt.
-Remélem nem felejtetted el az estét. - Kezdte bizonytalanul
-Nem,dehogyis.
-Akkor rendben.Majd... találkozunk - Majd izgulva mosolygott és továbbment.
-Hűűűűűhaaa. Vajon melyik férfit választod? - Kérdezte Jun
-Miért ijesztget mindenki mostanában?! - Kérdezte Yoshiko felháborodottan - De várjál... te egész végig itt voltál?
-Bizony... - Mosolygott - És,mihez kezdesz most,hogy a kis magánrendőrségünk legjobb pasijai rád startoltak?
-Rám startoltak...? Jun,hallod te mit beszélsz?
-Nos,nem tudom... Mindenesetre szurkolok,hogy legalább az egyikkel összejöjjön - Mosolygott
-Nos... az az igazság... ,hogy Michio... vagyis a főnök...
-Értem én...
-Nem,ami azt illeti nem.Ez olyan,amit rajtunk kívül senki sem tud...
-Úristen! Már is lefeküdtél vele!
-Nem,épp ezt akarom elmondani,hogy múltkor az irodájában...
-Az irodájában,amíg mi itt voltunk?! - Képedett el Jun
-Dehogyis!
-Akkor hol?
-Semmi sem történt!
-Akkor miért mondtad az előbb?
-Jun,ezt te találtad ki.Azt akartam elmondani....,hogy Michio és én ,apám végrendelete alapján jegyeseknek kéne lennünk.Ő az,akiről beszéltem,és nem mondtam el,hogy ki az.
-Hogy mi?!
-És ezzel próbálkozik...
-Elég fura lehet a kényszerházasság.És megterhelő is.
-Nos ez így van.Ami azt illeti,a családja is támogatja ezt... és már menyükként kezelnek.Nem akarok csalódást okozni.Ezért mondtam igent a randira.
-Remélem nem bánod meg.
-Nos... azt én is...

2014. március 11., kedd

He Cheated Me Ismertető

He Cheated Me vagyis Megcsalt engem/becsapott.

A 22 éves Hagiwara Riko korán házasodott a nála egy évvel idősebb Gakusha Natsu-hoz.Mindketten gazdag családba születtek,egy estélyen találkoztak először,majd az egyetemen ismerték meg egymást.Riko már bekerült édesanyja menő cipőtervező cégéhez alelnökként.Édesapját pedig nem ismerte.Natsu szülei pedig egy TV csatorna elnökei.Nem minden házasság tart sokáig,és ezt a fiatal szerelmes pár is tudja,ugyan is az ő házasságuk sem tartott sokáig.Riko hiába hitte,hogy Natsu a szőke herceg a fehér lovon,esküvőjük után pár hónappal megcsaláson kapta férjét.Riko bármennyire is gyűlölte férjét,egy házban maradt vele,és nem sokkal később egy titokra is fény derül.A fiatalok nem akarnak fájdalmat okozni szüleiknek,így próbálják fenn tartani a házasságuk látszatát.Lassacskán úgy néz ki, visszatalálnak egymáshoz,ám Riko rájött,hogy megbocsátani könnyű,de a felejtés annál kevésbé.

Főbb szereplők
Hagiwara Riko - 22éves nő
Gakusha Natsu - 23éves férfi
Hagiwara asszony/Elnök asszony - 40-50év körüli nő
Gakusha elnök úr - 50év körüli férfi
Gakusha igazgató asszony - 40-50év körüli nő

Kotoku Chikao - 22éves nő,Riko barátnője
Arakawa Haruki - 22éves nő,Riko barátnője
Kazuyoshi Sen - 24éves férfi,Natsu barátja
Hagino Kiyonori - Fiatal,kora ismeretlen - A cipőtervező cég gyakornoka,Natsu szeretője

Műfaj
Romantikus,dráma,vígjáték
Téma
Szerelem,házasság,szakítás,divat,média,TV,gazdagság

A történet komolyabb szerelmi jeleneteket is tartalmaz.
14éven aluliaknak nem ajánlott.


2014. február 16., vasárnap

Skateboard and Love - 6rész - A koncert 3

Kaima Ayaka - NAPLÓ
Aznap este világossá vállt minden.Ne érte meg félni a dolgoktól,hiszen csodás dolog más emberekkel lenni.Ez volt az első koncertem.És nagyon élveztem.

Este,Neon World elött
Ayaka és Tomoko kiszállt a limuzinból,mögöttük pedig egy biztonsági őr sétált.
Ayaka haját begöndörítették a két copf helyett.Fekete ruhájához a megvett bakancsot húzta.Tomoko laza konytba feltűzte hullámos haját,amibe egy nagy masnit tűzött szokása szerint.
-Menjünk. - Mondta Tomoko miközben  kézen fogta Ayaka-t
Ekkor egy nagy társaság jött nevetve.Kamiya fekete hosszú ujjú polóban egy szűkebb farmerban volt,amit beletűrt lazán befűzött bakancsába.A fíú megállt majd "száját tátva" Ayaka-ra nézett.Alig hitte el,hogy a lány itt van, és ráadásul ilyen jól néz ki.
-Utánatok megyek. - Mondta Kamiya a többieknek majd odasétált a két lányhoz,majd pirulva köszönt - Sziasztok.
-Csinos ugye? - Kérdezte határozottan Tomoko
-Teljesen más - Borzolta meg a haját Kamiya csibészes nevetése közbe,majd Ayaka-ra nézett - Örülök,hogy eljöttél.
Ayaka zavartan nézett,és erőltette a mosolygást.
-Na,menjünk be. - Mondta Kamiya,majd Ayaka hátát tolva bementek a bejáraton.
-Hű... - Nézett körül Ayaka
Nem véletlen kapta a Neon Word nevet a hely.Mindenhol fénycsövek és neon színek és félhomály.Hangosabb zene.
-Ott vannak a többiek.Üljünk oda,rendben?
-Biztos,hogy rendben van? - Kérdezte Tomoko
-Miért ne lenne?
Kamiya elindult,Tomoko pedig utána.Ayaka viszont elmerült a hely meglepő modernségében.
-Wow.Kaima Ayaka? Ez aztán a változás.Kezdem azt hinni,hogy a suliban csak egy szerepet játszol. - Szólalt meg valaki Ayaka háta mögött
Ayaka hátrafordult.A szőke osztálytársa,Haru volt azt.Haja kicsit összeborzolva,szürke póló,kék farmer és egy deszkás cipő.
-Ah,az aranyeres srác - Mondta Ayaka egyből.
-Legalább emlékszel rám - Nevetett Haru  -Azt hittem,hogy te nem szereted az ilyen helyeket.
-Nos,nem is... csak...
-Csak belém estél,és követtél.Értem én. - Mondta heccelve Haru miközben barátaian löködte vállával a lányt.
-Álmaidban. - Nevetett Ayaka
-Nocsak,mostanában egyre többet látlak nevetni.Ez tettszik - Jegyezte meg Haru magabiztosan. - Mi lenne ha kicsit arrébb mennénk? Itt túl nagy a tömeg,és kiabálni kell.
Ayaka bólintott.Elmentek a mosdók folyósólyára,ahol a zene tompult,és kevesebb ember járkált.
-Szereted ezt a zenekart? - Kérdezte Haru
-Ami azt illeti,azt sem tudom,hogy ki fog fellépni. -Mondta a földet nézve Ayaka
-De gondolom,nem egyedül jöttél... vagy még is? - Nézett bele a lány szemébe
-Nos nem... illetve...
Haru a lánnyal szembe állt,majd mindkét kezét a lány válla fölött a falnak támasztotta,ezzel sarokba szorítva a lányt.
-Akkor most mi? - Nevetett Haru
Ekkor valaki Haru két kezét nem durván,de nem is gyengéden elválasztotta a faltól,majd arrébb lökte.Ez a valaki Kamiya volt.
-Megtisztelnél azzal,ha leszállnál a partneremről - Mondta Kamiya egy erőltetett mosollyal kísérve.
-Hike Kamiya? Ez vicces.Az iskola rossz fiúja egy mintadiákkal egy randin?
-Miről beszélsz? Még,hogy ő mintadiák? Viccnek is rossz.Ugyan is a modora szörnyű.
-Talán csak te váltod ki belőle.Hiszen nekem már majdnem meg is tört.
Kamiya megfogta Ayaka kezét,majd elkezdte húzni az őrjöngő tömegen át.
"Köszönöm,hogy eljöttetek,már is" belevágunk!  - Mondta az énekes
Kamiya egészen kihúzta a lányt a bejárat előtti részre.Este volt.A csillagok már fent voltak.A zenekart lehetett hallani,és az autók zaját.
-Megőrjítesz... - Mondta Kamiya - Miért hagyod magad?! Eddig nem hagytad,hogy szórakozhassanak veled!
-Nem tudom,miért...
-Ideges vagyok.Hiszen ellenem úgy tiltakoztál,ennél a szőke idiótánál megy egy szót se szóltál.Tényleg ennyire gyűlölsz...? Áh,ne is válaszolj.Inkább menj haza.Ennek az alkunak semmi értelme. - Mondta Kamiya majd elindult befelé.Azonban a pólója sarkába kapaszkodott Ayaka
-Nem gyűlöllek.
-Tessék?
-Azt mondtam,hogy nem gyűlöllek.
-Akkor?
-Azt hiszem... eléggé megdöbbentett az,hogy volt olyan aki nem hagyott cserben azután sem,hogy ilyen voltam vele.Engem mindig csak elhagytak.Nehéz... nekem... ,hogy ha valaki keresi a társaságom.
Kamiya szó nélkül megfordult,és magához rántotta a lányt.Megölelte.
-Te... tényleg hülye vagy,ha azt hiszed elhagynálak,miután én akartalak megismerni.Ne legyél távolságtartó.Mi már nem azok az emberek vagyunk,akik elhagytak.
-Nem tudom...
-Ne csináld... vagy megcsókollak. -Mondta nevetve Kamiya
Ayaka szeme elkerekedett,majd ellökte magától Kamiya-t.
-Csak vicceltem. - Nevetett Kamiya.

Kaima Ayaka - NAPLÓ
Aznap este,úgy éreztem,igen csak közel kerültem Kamiya-hoz.Bár nem akartam gyenge lenni, azt hiszem,ő tényleg mellettem állna.És,hogy ez minek köszönhető? Hát az ő kitartásának.

-Ne viccelődj már ilyenekkel! - Mosolyodott el Ayaka
-Na,mosolyogsz - Nevette el magát Kamiya - Akkor már megérte.Menjünk vissza,rendben? Be akarlak mutatni a többieknek.
-Biztos,hogy jó ötlet ez?
-Kit érdekel? Engem ugyan nem. - Mosolygott,majd kézen fogta Ayakat-és behúzta a koncertre.Kamiya felemelte azt a kezét,amivel Ayaka kezét is fogta,majd őrült módjára ugrált a zenére és kiabált.Ayaka először csak nézett,majd elmosolyodott és követte a fiú példáját.
A koncert végén bemutatta a többieknek,akik egész kellemesen fogadták.

2014. január 24., péntek

Idiot Girl in the Police - 4rész - Hoteles küldetés

-Jó reggelt - Mondta Yoshiko belépve barátnője irodájába,majd levágta magát az egyik fotelbe
-Kávét? - Kérdezte Jun
-Jól esne.
Jun oda dobott egy kis kávéscsokit.
-Ez...
-Kávé. - Erőltetett egy mosolyt magára Jun majd mikor észrevette,hogy Yoshiko továbbra is szó nélkül nézi,folytatta - Bezárt a sarkon a kávézó,és nem volt időm elmenni másikba,így maradt a kisbolt.
-Értem... és ezen kívül van még valami?
-Csak unalmas papírmunkák.Jaj,jut eszembe.A főnök mondta,hogy ha itt vagy azonnal menj be hozzá.
Yoshiko szemei elkerekedtek,majd elkezdett futni az iroda felé.Kettőt kopogott,majd belépett.
-Á.Jó hogy itt vagy. - Üdvözölte a nőt Michio
Az íróasztallal szembeni fotelek egyikében Gennosuke ült karba tett kézzel.
-Sajnálom,hogy késtem.Miért hívattál?
-Újabb küldetésem van számotokra.
-Tessék?! - Nézett megdöbbenten a nő
-Ja,pont ez az.Minek kell ezzel még több küldetést végig csinálnom?
-Azért,mert én azt mondtam.Vagy más ügyön dolgoznak a többiek,vagy szabadságon vannak.
-Hát hívja vissza őket! A bánatot érdekli a szabadságuk,amikor akció van.
-Erről nem nyitok vitát.Ti mentek ketten,és kész.
-Mi a küldetés? - Kérdezte Yoshiko miközben leült a másik fotelbe.
-Testőri feladat.Egy milliomos lánya.Ragaszkodott a hotel lakosztályhoz. - Kezdett bele Michio majd átadott 1-1 papírt Yoshiko-nak és Gennosuke-nek. - A lány barátját lelőtték mikor bulizni voltak egy helyi szórakozóhelyen,ami áraiban sem utolsó.A helyi rendőrségnek oka van feltételezni,hogy nem is a srác volt a célpont.Ugyan is fekete öltönyös alakok követték a napokban a limuzint és néha az iskolában is megfordultak.
-Vagyis a lányt akarják eltenni láb alól. - Mondta Yoshiko
-Valószínű.De fogalmunk sincs miért.A dolgotok védelem és kikérdezés.Ezért van rád szükség Yoshiko.Nem álltok messze korban,és muszáj megtudni,hogy mi áll a dolgok mögött.
-Értettem. - Mondta Yoshiko határozottan - Mindent megteszek az ügy érdekében.
-Gennosuke?
-Rendben - Mondta nagyot sóhajtva

-Jó napot.A  Kurosaki NMA magánrendősrégtől vagyunk.Két szobát foglaltunk. -Könyökölt a púltra Gennosuke
-Kettőt? Már is utána nézek. -Mondta a recepciós majd elkezdte bújni a számítógépet
-Miért kértünk amúgy két szobát? - Kérdezte Gennosuke
-Mert nem vagyok hajlandó veled egy szobán osztozni,azért. - Vágta rá Yoshiko habozás nélkül
-Kicsit se érdekel az,hogy így kevésbé leszünk hatékonyabbak?
-Én pont ennek az ellenkezőjét gondolom. - Mondta Yoshiko
-Elnézést,de úgy látszik,hogy csak egy szobát foglaltak le,mivel csak egy szoba szabad,az egész szállodában.
-Mi az,hogy egy ekkora szállodába nincs hely?! Ennyi embernek van sok pénze?! - Kérdezte Yoshiko dühösen.
-Rendben,akkor az az egy is teljesen megfelel. A cél úgy is az,hogy a munkánkat végezzük.Ugye ez a szoba, a kisasszony lakosztálya mellett van?
-Nos,nem egészen mellette,de ugyan azon a folyósón van.Viszont csak ez az egy szabad hely van,szóval nem tudok közelebbit ajánlani.
-Rendben.Köszönjük.
-Magyarul a rendőrség munkáját kevésbé tartják fontosnak,mint egy vendéget. - Dörmögte Yoshiko
-Te aztán mag igazán morcos kedvedben vagy. - Jegyezte meg köhögéssel kísérve Gennosuke
-Van ilyen.Tudod,általában ezt nekem kell elviselnem. - Vágta rá rögtön a nő
-Hah,ugyan kitől?
-Egyértelműen tőled.
-Biztosan képzelődsz.
-Egy fenét.
Gennosuke és Yoshiko felmentek a lifttel a szobájukba.Gennosuke kinyitotta az ajtót majd belépett.A villany automatikusan kapcsolódott fel.A fal bordó színű volt, a függönyök,párnák és az ágynemű sötétbarna.Nagy TV,és minden luxus ami lehet.
Gennosuke lerúgta cipőjét,bőrkabátját ledobta az egyik székre,majd ráhasalt az ágyra.
-Ez most komoly? - Kérdezte Yoshiko döbbenten
-Egy luxus szállodában vagyunk... és te komolyan nem akarod kihasználni?
-Miért tenném,miközben dolgozom? Nem pihenni jöttem ide.
-Ugyan... a szállodának nagyszerű személyzete van,egy csomó biztonsági őrrel.Külön kérdés,hogy mi minek kellettünk ide.Elhiheted,hogy ide nem jut be senki.
-Most,hogy mondod... kicsit tényleg furcsa...
-Na látod.
-Én átmegyek a lányhoz... kitudja mi van.Legalább bemutatkozom.
-Yoshiko,ugyan már,minek me-
Ekkor becsapódott az ajtó.Yoshiko már nem is volt ott.
A lakosztály ajtaján két kopogást ejtett meg,majd a bent lévő lány kinyitotta az ajtót.
-Szia.Ikeda Yoshiko vagyok,a Kurosaki NMA-tól vagyok itt az egyik társammal.Gondoltam bemutatkozom,és szólok,hogy itt vagyunk a 254-es szobában,ha bármi gond van.
-Á.Köszönöm.Charlotte vagyok.
Charlotte anyja amerikai,apja pedig Japán és egy híres elektronikai cégnek a feje.Charlottenak hosszú,barna haja és érthetetlen módon kék szeme volt.Csinos,kék fordos ruhában volt,nagy és csillógó ékszerekkel díszítve.
-Hallottam mi történt... nagyon sajnálom.Részvétem.
-Tudja,alig pár hetet voltam együtt vele... és...
-Nem tudod,miért lőhették le?
-Csak azt tudom,hogy mostanában folyamatosan követtek.Volt pár csúnyább ügye,és börtönben ült.De ezt kérem tartsa titokban.Édes apám sem tud róla.
-Miért ült?
-Azt nem mondta el.Viszont van valami,amit szeretnék megmutatni önnek.Ezt a pendrive-ot még a kapcsolatunk elején adta át,hogy vigyázzak rá.De nem tudom biztosan,hogy mi van raja,le van kódolva.
-Tényleg? Miért nem mondtad előbb? Talán ez lehet az oka mindennek.
-Nem gondoltam,hogy fontos lenne.Hiszen csak azt mondta,hogy fényképek vannak rajta.
-Elvihetném átnézni?
-Persze,ha ezzel segítek.
Yoshiko visszament a lakosztályba.Gennosuke aludt.
-Hahó,Gennosuke,munka van.Kaptam egy nyomot.Kelj fel!
A férfi meg se mozdult.
-Ha nem kelsz fel esküszöm,hogy -
-Egy csókodért cserébe... - Morogta álmosan.Erre a válaszra Yoshiko egy párnával fejbe verte.
-Ne szórakozz,inkább segíts.
Gennosuke nehezen feltápászkodott.
-Mi olyan sürgős?
-Charlotte,a lány,akit védünk,átadott egy pendrive-ot,amit elvileg a barátja adott neki át.Le van kódolva.
-Akkor zsákutca.Ehhez nem értünk.
-Mennyire lehet nehéz feltörni...?
-Tippeljünk be párat - Nevetett Gennosuke
-A hülyeségnek nincs itt az ideje. - Harapott bele az ajkába a nő
-Komolyan mondtam.Például... a mostani év?
-Ki az a féleszű,aki egy évszámot állít be kódnak?
-Hát van aki... lényegtelen.Próbáld ki!
-Jó,de hol a laptop?
Gennosuke elővette a laptopot,majd bekapcsolta és belerakta a pendrive-ot.
-Írd be akkor az évszámot.
A jelszót elutasította a gép.
-Hé,és mi van ha a Yakuza alapításának éve? - Viccelődött Gennosuke
-Ezt szerinted eltúlzod... hagyd már a hülyeséged.De várj csak... és Charlotte születési dátuma?
-Mikor született?
-Úgy emlékszem,hogy 18éves... vagyis vagy 1995-ben.... vagy 1996-ban született.
-Próbáld ki a 95-öst.
A jelszót elfogadta a gép.
-Egy dokumentum összesen... nézzük csak...
Mindketten elképedtek miután meglátták,mi is volt a gépen.
-Jézusom!
-Ez... lehetetlen...

-Nem fogod elhinni mi van a pendrive-on. - Dobta le Michio asztalára Gennosuke a pendrive-ot másnap reggel.
-Nem vagyok kíváncsi a pornó gyűjteményedre. - Mondta Michio
-Ugyan már! Ezt a pendriveot tegnap Charlotte adta Yoshikonak,hogy a srác,akit lelőttek,oda adta neki.Akár hiszed akár nem... tudod mit... inkább nézd meg a saját szemeddel!
Michio berakta a gépbe a pendriveot,beírta a kódot,majd megnyitotta a fájlt.
-Hogy került ez ide?
-Elvileg a srác börtönben is ült.
-Érthető.Szóval elárulta őket,menekült,azonban nem sikerült a terve,de oda adta valakinek az adatokat,hogy veszélybe sodorja a klánt.

Másnap Michio irodájába hívatták a lány apját.
-Uram,sajnálom,hogy iderángattam.Azonban... fontos dolgot kell közölnöm.Jó és rossz hír is van.
-Megtalálták tán a szélhámosokat?
-Sokkal több ennél.Nézzen csak oda. - Mutatott a kivetítőre Michio majd megnyitotta a fájl. - Ez itt... az összes Yakuza klán tagja és törzshelye.Köztük van a fiú,akit lelőttek.A srác Yakuza tag volt,azonban elárulta a klánt,és egy gazdag ember háta mögött akart megbújni.De lelőtték.A pendrive-ot a lányának adta,aki az egyik emberemnek adta tegnap.Ez nagyon fontos.A lányát a pendrive miatt keresik.Nem akarják,hogy kiderüljön az igazság.Nézze... vissza kell adniuk a pendrive-ot... bár a kormány szövetségbe van a Yakuzával,nem akarnak újabb perpatvart,mert az emberek megszegik az ígéretüket. Majd mi visszaszolgáltatjuk nekik.
-Azt hiszem,hogy sokkal egyszerűbb lenne megsemmisíteni.
-Az ötlet nem rossz,azonban nem hinnék el.
-Mert azt igen,hogy nem másolták le az adatokat?
-A pendrive kódolva van.Nem tudják,hogy tudjuk mi van rajta.Vagyis egy ésszerű terv kell,hogy hogyan juttassuk vissza anélkül,hogy megsejtenék azt,hogy a rendőrség tudja kihez is tartozik a pendrive.